Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 7. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

S abba öntötték a megmosott búzát. Felvitték a gyepre, hogy a leve lefolyjon. Azután ponyvára öntötték. Búzateregetővel vékonyan széthúzták. Minden zsáknak egy ponyva kellett. Ha früstök után mentek ki, akkor csak estefele kerültek haza. A ponyvát összehúzták s a merővel a megszáradt szemet zsákba merték. Az ocsút is így mosták ki, csak több léről. Ha szükség volt rá, kisrostával felrostálták az asszonyok, hogy a fűmag kihulljon belőle. Akinek kevés gabonája termett, vagy keveset keresett, az zsákba tette és kamrába tartotta. Gabonáskamrának is hívták. A kamrán az udvar felől egy kis •ablakf s a ház möge felől két vályognagyságú lyuk szokott lenni. Vannak, akik a lyukakat bclécelik, vagy drótból rostélyt csinálnak rá. A kamra egyes ajtaja az udvarra nyílik. Az alján egy lyuk van a macska számára. Van olyan kamra, amelyre nem tettek ablakot. Ilyen helyen az ajtóra rostélyt készítenek s hogy szellőzzön, nappalra kinyitják az ajtót. Sokan — szükségből —

f a kisházat (udvari szobát) használják kamrának. A kamrai s a kamrának használt kisház földes. Egyegy ikamrában 10—12 zsák búzát tartottak. Sokan még m|a is a kamrában tartják gabonájukat. A kamrában zsáklóeán állnak a gabonás zsákok. A zsáklóca legtöbbször fenyő, de tölgyfából, nyárfából is készítik. Téglát, vagy pockot (gerendavéget) tesznek alá. A lócát nem teszik egészen a fal mellé. Ráteszik a zsákot s felső végét a falhoz dűtik. Ha sokáig tartják a zsákókat a lócán, akkor a zsák és a fal közé keskeny deszkát, vagy tengericsutkát (tengeriszárat) tesznek. Vagy pedig gyakran megforgatják. A zsákokat nem kötik be, különösen ha nincs a háznál macska .Ha a zsákok egy sorban nem férnek cl, akkor két lócán két sorba rakják. A kamrában csak búzát és az árpát szokás tartani. A zabot (felviszik a padlásra. Könnyebb felvinni, nem is nyomja úgy a padlást, mint a többi gabonaféle. Nem is féltik úgy. Sok kisember gabonáját ferslókokban (ládákban) tartotta és tíirtja. Nagysága attól függ, hogy kinek mennyi a hozzávalója. A «nagy ládák 34-es deszkából készülnek. Ha vékony a deszka s tele van, akkor kidegeszedik. A teteje igencsak levéldeszkából (1/2 colos) van. Némelyik zsanéros. Lakat is szokott lenni rajta. A négy sarka alá téglát tesznek s arra két lécet helyeznek. Erre kerül a láda. így szellőzik az alja is. A nagyobbá 5, s a kisebbe 2—2i/

2 mázsa gabona fér. Ha nem fér meg

1 a gabona a fcrslókban, akkor zsákokban is tartják. Ilyenkor először a zsákban lévő gabonát használják el, hogy az egér ne tegyen kárt a zsákokban. Akinek egy kicsivel több a gabonája, az szekrényben tartja. A nagysága a tárolandó gabona mennyiségétől függ. A gabonás-szekrényt az 1880-as évekig a helybeli faragómesterek, vagy az ácsok készítették. Az öreg Tóth Molnár János is csinált ilyet. Néhány még van a faluban. Fa volt Dobozon bőven. BikkIából (bükkfából) vagy tőfából (tölgyfából) csinálták. Először négy oszlopot készítettek. Kétfelől kivésték. Kétélű hrankáttal (csákányforma szerszám) vésték. A deszkákat nem hasították, hanem fűrészelték. A deszka egyik szélét kétélűre elvékonyították ,s a másik szélét kinutolták. A deszkákat összeeresztették. Az egyik deszka vékony