Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 7. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

szélét beleillesztették az alatta levő deszka nutjába. A szekrénynek egyenes teteje volt, hogy lehessen rá pakolni. Nem díszítették. 4—5—6 mázsa gabona fért cl benne. A lisztet később lisztes-szekrényben tartották. Kb 2 zsák liszt fért bele. Némelyiket díszítették. Cifrázó vésővel kocogtatva vésték a rózsás és geometriai elemekből álló díszítéseket. Kis pockokat szoktak alátenni, hogy a lába ne kor­hadjon! s a (macska is jobban alá férjen. A 15—20 holdas emberek ezelőtt gabonást készítettek. Kevés volt a falu­ban. Néhányat még 1945-ben is készítettek. A gabonás az udvaron állott. Ajtajával a ház felé nézett. Az 1860-as évek körül helyben vesszőből fonták. Kinek mekkorá­ra volt szüksége, akkorára készítették. Szögletes fenyőfából, vagy erdeifából ké­szítették a gabonás vázát. A vázba megfelelő távolságban egyenes karókat illesz­tettek egymás mellé, A karókat körülfonták vesszővel. így készült el az oldala. Téglából pockokat készítettek. Két erős gerendát tettek rá. Erre helyezték a ga­bonást. Az alját kideszkázták. Az ajtaja a középen volt. Deszkából készítették. Kóróval, ,zsúppal, deszkával, vagy cseréppel fedték. Kinek mire futotta. Ma a ga­bonások cseréppel vannak fedve. Ha kukoricát tartottak benne, akkor nem tapasz­tották be. Ha búzát akartak bele tenni, akkor belül besározták és bemeszelték. Később kívül is besározták s meszelték. A búzának elrekesztették. Az ajtótól jobbra-balra vesszőből, vagy lécből falat készítettek. Akkora nyílást hagytak rajta, hogy egy ember könnyen be tudjon hajolni. A falat besározták' s bemeszelték. Ké­sőbb kiszedhető deszkákkal választották el. A gabonás ajtajához lépcső vezetett. 40—50 mázsa gabona is elfért benne. Ha négy kereket tettek alá, akkor el is húzathatták. Ilyenkor a cserepeket leszedték. Miután az ilyen gabonást az egé/c s a poc (pocok) kirágja, nem szerették. 1870 körül deszkából is készítettek gabonást. Békésen, Gyulán a fadepóban szerezték be a hozzávaló deszkát. Nem sározták be és nem meszelték ki. 1900 körül vályogból, téglából is készítettek gabonást. A tég­lákat a gazdák közösen égették. Később a módosabbak a kamrában készítettek hombárt s abban tartották a gabonájukat. Gabonás-fióknak is hívták. Legtöbb 2—3 fiókos volt. A fiókok részére a kamra belső felét foglalták el. Hat, va<ry hét fenyó'oszlopot állítottak le. A felső végeiket a fiók-gerendákhoz erősítették. Az oszlopokhoz szegeitek a nut­féderes, colos vastagságú deszkákat. Elől a fiókdeszkákat ki lehetett szedni. A fe­neke ki volt deszkázva. A deszkák össze voltak eresztve. A padlózat alatt gerendák voltak. Ezek téglákon nyugodtak. A rekeszeket fiókoknak hívták. Az egyikbe a búztáili s a másikba az árpát tartották. Mesteremberek készítették. Volt néhány olyan nagygazda, kinek nem fért a hombárjába a gabona. Le­padoztatták a padlásukaí s arra öntögették garmadába a gabonát. A faluban kb 20 kismagtár is van. Vályugbói, téglából készültek. Cseréppel fedték. Gabonás­fiókokat készítettek bele. Az uraságnak téglából épült, többemeletes magtára volt. Á. Szabó István szerint: »Doboz rossz, rongy falu volt, mindig bántotta a víz. 1888 tavaszán is kiszakadt a Kettős-Körös s csak Szarvason tudták elfogni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom