Látták Trója kapuit. Bronzkori leletek a Közép-Tisza vidékéről (Gyulai katalógusok 3. Gyula, 1997)

Kulcsár Gabriella: Adatok a Dél-Alföld kora bronzkori történetéhez (Hódmezővásárhely–Barci-rét kora bronzkori települése I.)

ban kettős bordakötegek a Duna vidéken a Harangedény-Csepel-csoportban és a mezőkomáromi telepen jelennek meg először (BANDI 1982. Abb. 8. 1-11), míg a Tisza vidéki nagyrévi leletek között meghatározóan a kőtörési leletegyüttesekben találjuk meg (BONA 1963. Pl. X-XIIL). Kérdéses, hogy a díszítés előzményeinek meghatározásában milyen szerepet játszik, de a hármas (sőt többes) függőleges, illetve ritkábban ferde bordadísz már a Makó-Kosihy-Caka-kultúra táljain fellelhető, de megtalálható Vinkovcin és a morvaországi kora bronzkori leletekben is (FIGLER 1994. Abb. 10. 8; KÜRTI 1971. 31., 2. kép; SCHREIBER 1994. Abb. 10. 16; VLADÁR 1966. 294., Abb. 18. 10, Abb. 19. és DIMITRIJEVIC 1982. T. 8. 4). Kissé más formában, de az Óbéba-Pitvaros-csoport korsóin is megtalálhatjuk (BONA 1965. Pl. IL). A Nagyrév-kultúra köréből a korai KözépTisza vidéki korsókat említjük meg. Maga a díszítési forma a Nagyrév-kultúra klasszikus és kései időszakában változatos formában él tovább (CSÁNYI 1982-83; SCHREIBER 1984). A Nagyrév-kultúra korsóin fellelhető bordadíszítés használatának párhuzamos jelenségeként a Perjámos-kultúra táljain és korsóin is megtalálható bordadíszítést említjük, mely a karcolt - bordákat imitáló - díszítéssel váltakozva, illetve azt kiegészítve figyelhető meg a kultúra edényein és annak középső bronzkori periódusában is megtalálhatók (GIRIC 1971; BÓNA 1975b. T. 94-101). A barci-réti töredékeket a Nagyrév-kultúra kőtörési leletekkel kezdődő korszakához sorolhatjuk. TÁLAK A táltöredékek közül néhány oldal- és peremtöredék általános kora bronzkori formát mutat. Ezeken kívül három, különböző típusú tál egy-egy darabját tudjuk bemutatni. 1. Az erősen kihajló peremű, behúzott nyakú, legömbölyített vállú, csonkakúpos testű kis tálka finom soványítású, feketére égetett, alaposan fényezett anyagával kirí a gödör és a telep átlag anyagából (XII. t. 1). Ilyen kitűnő anyagú edényeket a Makó-kultúra Hódmezővásárhely környéki leletei között és a Perjámos-kultúrában találunk. 2. Az ívelt nyakú, csonkakúpos testű tál (XII. t. 2) formája alapvonásaiban az általános kora bronzkori csonkakúpos tálakat idézi, azonban ilyen arányú (erősen kihajló perem, csapott váll) és kiképzésű (simított nyak, durvított felületű alsótest) tálakat leginkább a diósdi, budafoki és tószegi telepek anyagában találunk (SCHREIBER 1981. 7. kép 8, 10. kép 1, 14. kép ll).fi 3. A kihajló peremű, rövid ívelt nyakú füles tál nyaka simított, a vállát ujjbenyomások tagolják, míg alsóteste erősen durvított felületű. Maga az edény anyaga is kavicsos-törmelékes soványítású, így inkább a fazekak körébe kellene sorolni. Ezt támasztják alá a főként a kőtörési leletek között fellelhető párhuzamai is (BONA 1963. Pl. X. 8, XI. 1, 9; SZABÓ 1992. LV. t. 8). Ezek nyaka azonban hosszabb, valójában a korai fazéktípusok füles változatának tarthatjuk őket. A barci-réti darabot éppen rövidebb nyaka miatt soroljuk a tálak közé. AMFORÁK, FAZEKAK, TÁROLÓEDÉNYEK Az ok, hogy egy gyűjtőfogalom alatt foglaljuk össze a jó esetben szétválasztható típusokat, az anyag töredékessége. 33