Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Nyelvhasználat a szlovák és a magyar nyelv ügye - Az iskolai nyelvhasználat 1810-1849 között
Iskola. Az elemi iskoláztatás története megragadott a határozott egyéniségű főfelügyelő.748 Ugyanezeket az eszméket taglalja az a röpirat, mely a lőcsei tanárok dolgában Zayt vette védelmébe. Téves az álláspontja, akárcsak Zay eszméje, mivel a liberalizmus érdekét azonosítja a magyar nyelv ügyével. Találó kritikát ír Dessewffy Aurél, aki éretlen kontárnak bélyegzi a nemzetiségi politika terén azt, aki úgy remél sikert, ha a szlávokat éppen abban, ami nekik a legszentebb: a nemzeti egyéniségükben támadja meg, ha tőlük parancsoló hangon a protestantizmus nevében követeli azt, amit a magyar törvény- hozás tőlük a haza, s az alkotmány nevében sohasem követelt: a nemzetiségük feláldozását. Ez a bírálat nemcsak Zaynak, hanem Kossuthnak is szólt, aki részt vett az evangélikus egyház gyűlésein, s a szlovák kérdésben a liberalizmus álláspontján irányító szerepet játszik. A magyarosító politikát ekkor a liberális párt a maga kiváltságának és sajátos pártprogramjának tartotta. Ebből eredt az a gondolat is, hogy az evangélikus és a református egyházat egyesíteni kell. Az unió esetén ugyanis a túlnyomóan református magyarság jól ellensúlyozhatná a nagyszámú evangélikus szlovákságot. Ennek először Zay Károly, majd Kossuth Lajos is hangot adott.749 A kérdés tulajdonképpen már 1836-tól volt napirenden, amikor először merült fel a két protestáns egyház közös főiskolájának terve. Az uniónak azonban már a nemzetiségi kérdés az igazi mozgatója. Ennek kapcsán éleződtek ki a nemzetiségi ellentétek, ugyanis az unió legfőbb célpontja a felvidéki szlovákság volt. Az evangélikus szlovákok tisztában voltak annak következményeivel, s Zayt hevesen támadták, mire Kossuth az 1841. évi egyetemes evangélikus gyűlésen azt indítványozta, hogy a pozsonyi, lőcsei, selmeci, eperjesi szlovák ifjúági köröket mint a pánszláv eszmék fő fészkeit fel kell oszlatni. Az egyházi gyűlés a feloszlatást ki is mondta, és hivatal- vesztés terhe alatt megtiltotta a tanároknak az ilyen irányú sanda törekvések támogatását vagy elnézését; a lelkészjelölteknek azonban az ún. homiletikai gyakorlatokon a részvételt - amely szlovákul folyt - engedélyezték. Ekkor a felvidéki szlovák intelligencia képviselői, papok és tanítók, kétszázan aláírták a Stúr által szerkesztett felségfolyamodványt, s ezt az iratot Jozefy Pál superintendes vezetésével küldöttség vitte Bécsbe, hogy a királynak a magyarországi szláv alattvalók nevében átadja. A küldöttséget Metternich és Kolowrat örömmel fogadta. A szlovákok oltalmat kértek a hirtelen elmagyarosítás ellen, és panaszt tettek az evangélikusok főfelügyelőjére, Zay grófra. A küldöttség azonban nem járt sikerrel. Az evangélikus egyetemes gyűlés a küldöttség tagjait az önálló szervezkedés és a hivatali út megkerülése miatt elmarasztalta. Kossuth elkeseredése annyira nőtt, hogy ki akart lépni az evangélikus egyházból. Az evangélikus egyházvezetés szigorúan fellépett a szlovák tanárok ellen. Stúrt 1843-ban elmozdították a pozsonyi líceumból, ami ellen a liptói, árvái esperességek élénken tiltakoztak. Zay ellen a külföldi újságokban indítottak hadjáratot. A zólyomi evangélikus egyházmegye röp- iratban tiltakozott a zay-ugróczi tanterv ellen, azért, mert a szláv nyelvet és irodal748 KORNISS 1927. 183-184. 749 ZAY 1841; KOSSUTH 1841. 239
