Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Nyelvhasználat a szlovák és a magyar nyelv ügye - Az iskolai nyelvhasználat 1810-1849 között
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás mat kihagyták a gimnáziumok tantervéből. Zay tovább is küzd a szlovák ifjúsági szervezetek megszüntetéséért. Mivel ez nem történt meg, 1845. június 5-én királyi rendelettel oszlatták fel azokat. Közben az önképzőkörök hiányát a magyar iskolák is érezték. A vármegyék 1846-ban sorra követelték az irodalmi társaságok visszaállítását. Zay fellépése a magyar nyelv védelmében a szlovák ellenében történt, erőszakos volt és túlzó. Figyelmen kívül hagyta azt a tényt is, hogy a szlovák nyelvre nemcsak a lelkészeknek, hanem a tanítóknak, az orvosoknak, ügyvédeknek, bíráknak, vármegyei és uradalmi tisztviselőknek szükségük van, akikkel a szlovák nép közvetlenül érintkezik. A tantervi koncepcióban az is következetlenség volt, hogy ugyan az anyanyelvet a népiskolákban a tanítás tárgyául rendeli el, azonban arról nem gondoskodik, hogy a leendő tanítók ennek a tárgynak ismereteit megismerhessék. Vallási tekintetben Zayék felfogása antiprotestánsnak is tekinthető, mivel a protestantizmus szellemisége épen a nyelv és a hit szabadságán alapul.750 Az 1830-1840 közötti, elemi oktatásra vonatkozó nyelvtörvények aránylag mérsékeltek, a nemzetiségek nyelvi jogait nem érintik. A népoktatás nyelvéről állami törvények nem intézkednek. A törvényekben csupán az a visszatetsző, hogy átmenet nélkül megköveteli minden vallásbeli lelkésztől a magyar nyelv tudását (1836. VI. te. 8. §.). Ezek a törvények nem biztosítják egy nemzetiség nyelvi jogainak szabatos meghatározását sem a közigazgatás, sem a közoktatás terén. Az alföldi és felvidéki népiskolákban ebben az időszakban a nép anyanyelvén folyt a tanítás, s a magyar nyelvnek még kevés szerep jutott. Békés vármegye 1832-ben hozott határozata úgy fogalmaz, hogy a „körülállásokhoz képest” kell a magyarosítást kezdeni. Ezért az egyházon keresztül, lassan, de biztosan valósítják meg szándékukat. A nemzetiségi oktatás igazán új helyzetbe az 1840-es országgyűlésen hozott nyelvtörvényekkel került. Az 1840. VI. te. 7-8. §-a az egyházi élet elmagyarosítá- sát tűzi célul, azáltal, hogy az egyházi adminisztrációban és a lelkészek alkalmazási feltételénél a magyar nyelvtudást kizárólagosan határozzák meg.751 Még nagyobb volt a hatása az 1844. II. törvénynek, amelynek értelmében a magyar lett a törvényhozás, a központi hivatalok, a közigazgatás, a bíráskodás és az oktatás nyelve. Ezzel a magyar nyelv betölthette szerepét a polgári nemzeti átalakulásban, a liberális magyar nemesség pedig joggal várhatta el, hogy a magasabb hivatalokra pályázó nemzetiségek tanulják meg az állam hivatalos nyelvét. Ezeket a jogos igényeket azonban túlzott, sőt jogtalan törekvések keresztezték. Az a magyar nemesség, amely államnyelvvé tette a magyart, helyi viszonylatban sem akart más nyelvhasználatot érvényesíteni. Ennek értelmében a kizárólag nemzetiségek által lakott vidékeken a közigazgatásban, bíráskodásban, iskolákban, az egyházakban is a magyar nyelvhasználat elsőbbségét kívánták megvalósítani. Ez a nacionalista szemlélet az oktatási törvényekben is megmutatkozik, jóllehet a törvény nem ad erre vonatkozó750 KORNISS 1927. 184-191; WESSELÉNYI 1843; TERRAY 1968; BAKOS 1955. 5-58. 751 Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár 1000-1895. Budapest, 1896. 240
