Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Nyelvhasználat a szlovák és a magyar nyelv ügye - Az iskolai nyelvhasználat 1810-1849 között
Iskola. Az elemi iskoláztatás története an egyértelmű utasítást. Az 1844. II. te. 8-9. §-a nem fogalmazza meg, hogy a II. Ratio Educationis rendelete szerint lehet-e kisegítő nyelvként alkalmazni az anyanyelvet nemzetiségi vidékeken.752 A 9. § végrehajtása esetén ugyanis ez a nemzetiségi nyelvű iskolaügy teljes felszámolását jelentette volna. Erre azonban szükség sem volt, de lehetőség sem (1846-ban például az ország lakosságának 36,89%-a volt magyar, a többség nemzetiségi). A nemzetiségi vidékeken ekkor - de később, 1890 után sem - beszélték olyan tökéletesen a magyar nyelvet, hogy azt azonnali hatállyal be lehetett volna vezetni. A törvény tannyelvi utasításait természetesen erőteljesen bírálták. Főleg a felvidéki szlovák és a horvát, román nemzetiségi képviselők. Ludoví Stúr is, aki kezdetben egyetértett a liberális magyar nemességgel a jobbágyfelszabadítás és a polgári átalakulás kérdésében, a magyar államnyelv jogszerűségét is elfogadta, most azonban hevesen tiltakozott a szlovákság elmagyarosí- tása ellen azért, hogy a szlovákokat az anyanyelv használatának és a nemzeti művelődéshez való jogától megfosztják. Ez a forrása a szlovák szeparatista törekvéseknek és a magyar nemzeti önállóság elleni küzdelemnek, azon az áron is, hogy a nemzetelnyomó Habsburg udvarban, Bécsben kerestek igazságot és oltalmat. A nemzetiségi mozgalmakban egyre jelentősebb szerepet játszik az iskola. Sok olyan falusi és városi iskolát alapítanak, ahol a tananyag magyarázatában a II. Ratio szelleme szerint a nemzetiségi nyelvet kisegítő nyelvként használják. A nyelvharc politikai mozgalommá válik. A liberális magyar nemesség nem veszi tekintetbe a nemzetiségi igényeket, ragaszkodik a nyelvtörvény végrehajtásához. A Kossuth által megfogalmazott és 1847 júniusában kibocsátott „Ellenzéki Nyilatkozat” kifogásolta az 1844. évi II. te. magyar nyelvre vonatkozó rendeletének végrehajtását. Az utolsó rendi országgyűlés 1848. január 7-i törvényjavaslata újra szorgalmazta a magyar tanítási nyelv általánossá tételét. Kossuth január 15-i módosító törvényjavaslata ettől csak annyiban tér el, hogy a magyar tannyelvet fokozatosan akarta bevezetni, először a közép- és felsőfokú, majd az elemi iskolákban. A nemzetiségi képviselők természetesen mindezt ellenezték. Ludoví Stúr törvényjavaslatot terjesztett be az anyanyelvi oktatás meghagyása érdekében. A márciusi törvények a közoktatási nyelvről nem rendelkeznek. Eötvösnek az elemi oktatásról szóló, 1848 nyarán tárgyalt törvényjavaslata visszatért az anyanyelvi oktatás Stúr által hangoztatott elvéhez. Az 1849 júliusi nemzetiségi törvény a tanítási nyelv kérdésében ismét Stúr álláspontjához tért vissza. A 7. pont kimondta: „Az elemi tanodákban tanítási nyelvül mindig a községi illetőleg az egyházi nyelv fog használtatni.”753 A témával kapcsolatban jegyezzük meg, hogy az evangélikus egyház sem foglalkozott a nyelvi kérdéssel 1848-ban, az oktatási reformokat illetően.754 752 Magyar Törvénytár 1836-1868. Budapest, 1936. 15. 753 MÉSZÁROS 1984a. 50-52. 754 F. KISS 1997. 152-155; Szlovák kérdés az evangélikus egyházban. KERTÉSZ 2002; PODRAMIV- SKY 1947; ZAÍKO 1973; POLÁNYI 1984. 103-727. 241
