A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Brauer-Benke József: A tárogató története
A tárogató története rokoníthatóak, és nem kizárt, hogy a 14. században még nem dudatípust, hanem hasonló duplanádnyelves hangszertípust jelöltek vele, amely ekkor Nyugat-Euró- pában az időt jelző toronyzenészek jellegzetes hangszere volt. Amennyiben a gajd valóban nem dudát jelentett, hanem nyelvsípot, akkor az átvétel nyugati irányból történt, mert a hangszertípus perzsa eredete és a néprajzi analógiák keleti átvétel esetén a zurna szó változatát feltételeznék. Lajtha László az ázsiai duplanádas hangszereket három típusba sorolta. Fából készült a perzsa-török típus, kihajló trombitaszerű fémtölcsére van a mongol típusnak, és bronzöntvény tölcsére van az indiai típusnak.9 Csörsz Rumen István nem tartja tökéletesnek a Lajtha László által felvetett tipológiát, és a hangszer hangszínét meghatározó furattípusok szerinti csoportosítást javasolja.10 11 A gyulai Erkel Ferenc Múzeum gyűjteményben fellelhető bronz anyagú töröksíp felépítését tekintve a Lajtha László által perzsa-török típusba tartozik, viszont anyagát tekintve nem sorolható oda (7. kép). Szintén a duplanyelves típusok közé tartoznak a Kaukázusban elterjedt teljesen hengeres furatú, széles duplanádnyelves duduk-nak nevezett nyelvsípok. Törökországban ugyanezt a hangszertípust nej-nek nevezik. Ezenkívül a Thaiföldön található, keskeny duplanádnyelves szralaj hangszerteste széles hengeres felépítésű, illetve a szintén thaiföldi pi nai a hangszertest közepén kiszélesedő, míg a két szélén keskenyedő felépítésű. A típusok morfológiai sokszínűsége miatt a furattípusok szerinti csoportosítás valóban következetesebb, de ezen belül még több alcsoport kidolgozása is szükséges. Lajtha László a millenáris fegyvereinek Szendrey Akos-féle, a Zenei Szemle 1928. évi 4-5. számában megjelent leírása után egy, a gróf Andrássy család birtokában levő tárogatót a bádogtölcsére miatt az általa mongol típusnak tartott csoportba sorol, bár kihangsúlyozza, hogy nem látta a hangszert.11 Csörsz Rumen István a Krasznahorka várában tartott hangszerről megállapítja, hogy valójában egy basszetkürt.12 Ezért a pusztán leírásszintű tárogató szó megjelenéséből még nem feltétlenül következik, hogy valóban az adott hangszertípusról van szó. Lajtha László szerint a honfoglaló magyarság vándorlásai során találkozott duplanádas nyelvsípokat használó török népekkel, ezért feltételezhetően így került a Kárpát-medencébe ez a hangszertípus.13 Mivel a nyugat-európai ábrázolásokban a 12. századnál korábbról nincs adat a kúpos furatú duplanyelves nyelvsípok jelenlétére, nem kizárható, hogy a hangszertípus a honfoglaló magyarság által került Európába. A nyelvsípok magyarországi jelenlétére az Árpád-korból az elnevezésekből is lehet következtetni. A tihanyi apátság javainak 1200. évi összeírásában a Balaton melletti Arács falu harangozóinak neve „...filius Zember, Syquid, Thobus, Aian9 LAJTHA 1992. 189. 10 SUDÁR-CSÖRSZ 1996. 83. 11 LAJTHA 1992. 201. 12 SUDÁR-CSÖRSZ 1996. 148. ,3 LAJTHA 1992. 190. 283
