A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Tészabó Júlia: Játékgyár a századfordulón. Az Első Magyar fa- és mechnée játékszergyár, Bártfa–Békéscsaba története 1884–1904–1910

Tészabó Júlia súlyozzák a megye és a város által nyújtott segélyek jelentőségét. Maugsch, ahogy a modell diktálja, a tanműhelyében képzett házi iparosokat foglalkoztatja is "egyes gyermekjáték-részeknek háziiparként való előállításában". Az államilag és a kassai iparkamara által is segélyezett tanműhely egyike volt, de az egyetlen, amely gyárral kapcsolódott össze, és így az ideálisnak tartott modellt valósította meg. 1885-ben, első éves tevékenységéről szóló jelentésében a kezdeti nehézségek legyőzéséről, piacok szerzéséről, sőt osztrák exportról is értesülhetünk. Rejtő Sándornak, a gyár születésénél bábáskodó minisztériumi tisztviselőnek az Országos Iparegyesületben a megye háziiparáról tartott beszámolója is igen pozitív eredményekről tudósít: a "csinosabb játékszereket már nem szükséges külföldről behozatni", állítja némi túlzással "ha a gyár termelését, és különösen kereskedelmi tevékenységét nézzük", s növekszik a munkáslétszám, ekkor 60 fő, és állandóan bővül a termékek köre, "évenként újabb s újabb tárgyakat teremt." A sikeres tevékenység többször felveti a gyár fejlesztésének, a gépi erő növelésének a szükségességét, - mert enélkül úgymond "kellő erő hiányában a megrendeléseknek megfelelni nem képes".

10 De ez késik, mert csak külső segítséggel - a központi iparbizottság és a helyi háziipart meghonosító bizottság támogatásával, minisztériumi adományként képzelhető el, mivel a gyáros önálló tőkével egyáltalán nem rendelkezett. A támogatásokat az indokolja, hogy a fejlesztés nemcsak az ő, hanem a számára bedolgozó helyi háziiparosok - s így a város - érdeke is volt. 1885 a gyár számára sikeres év, kereskedelmi tevékenysége révén eljut az osztrák piacra is, készleteit sikerül teljesen kimerítenie, - ez is a fejlesztés szükségességét sürgeti-, és részt vesz az Országos Kiállításon, amelyre nemcsak játékszereket, hanem a kiállítási tablókhoz papírmaséból 160 életnagyságú alakot is készít 7132 frt. értékben. Éves játéktermelése 35 000 darab játékszer volt, 5996 frt. értékben. Szerepel a Kiállítás Mudrony Soma által szerkesztett katalógusában teljes hivatalos nevén: Maugsch N, I-ső Magyar Machée-játékszergyár. " Az 1885-ös "viaszbábokat" mindenütt említik (valójában papírmaséból készültek): "a parasztszobák élethű viaszbábúit Schönhut és Mauksch (sic) játékgyárosok készítették gonddal."

12 Hasonló megbízást kap majd az 1896-os millenniumi kiállításra is. A tudósítások ekkor már papírmasé bábukról beszélnek, melyekből a gyár több mint kétszázat készít, s ezek "a kiállítás különböző csoportjait (a falut, a hadügyi kiállítást, a háziipari kiállítást, stb.) fogják ékíteni. A figurákat most öltöztetik fel ... Az érdekes küldemény, mely több vasúti kocsit tölt majd meg, a napokban már Budapestre érkezik.

13 Maugsch a bábukért és a házi ipari kiállításon gyermekjátékokkal való részvételért is aranyérmet kapott.

14 Arról, hogy ebben az időben milyen játékokat készítettek a bártfai gyárban egy, a megyét Bécsben bemutató kiállításról szóló beszámoló alapján nyerhetünk képet: "A megyénkbe átszármazott gácsországi zsidóknak, valamint halinás tót parasztoknak sok a né* vö. Gelléri Mór, i. m.; Mudrony Soma: Az 1885. évi Országos Kiállítás Katalógusa, 288-289.; Szterényi József: Iparfejlesztés, 1902. 4 Eperjesi Lapok, 1886. márc. 7. 10 Eperjesi Lapok 1885. június 1. " 4050. kiállítóként az iparoktatási részben állított ki, versenyen kívül. i.m. 207.a tanmühely:289-90. 12 Vasárnapi újság, 1885. 435-436. Felvidéki Szemle-Eperjesi Lapok, 1896. március 25. 14 A IV. csoportban a II-V. termekben állított ki. 350