A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Tészabó Júlia: Játékgyár a századfordulón. Az Első Magyar fa- és mechnée játékszergyár, Bártfa–Békéscsaba története 1884–1904–1910

Játékgyár a századfordulón zője a bécsi publikum között" - olvashatjuk.

15 Az említett karakterfigurák, zsáneralakok, fényképei megtalálhatók az Iparművészeti Múzeum könyvtárában fellelt kis albumban is, ami e katalógus datálását is lehetővé teszi: az 1890-es évek elején-közepén készülhetett. A harmincnál is több tárgy között megtalálhatók más, az említettekhez hasonlóan papírmaséból készült, színes textilbe vagy posztóba öltöztetett zsáneralakok is: egy cirkuszi zenekar tagjai, bohócok, padon ülő pipázó figurák és a hagyományos fiú és lány játékszerek: festett masékatonák dobozban, örbódéval vagy hangszerekkel, vagy baba formában szépen öltöztetve, mentében, forgós kucsmában, kis lovas és szamaras kocsik, az állatok lapra szerelve kerekeken gurulnak, a kocsikon, az állatok hátán bőgatyás, bajszos magyar karakterű csikósokkal, gulyásokkal. Szerepel a hagyományos hintaló egy szép változata, kiskocsi, amibe a gyerek be is ülhetett, körbefűrészelt deszkából készült különböző méretű talicskák, magyaros motívumokkal díszítve, babaszoba, babakonyha magyaros mintával, két, egy olcsóbb és egy drágább változatban, baba, babatestű bohóc, maséállatok. A fotók színezettek, azért látható, hogy a maséfigurák arca modellált, festett, ruhájuk színes, készített. A kétféle anyag, a fa és a papírmasé a figurák esetében legtöbbször öltözettel egészül ki. A gyár, de elsősorban a játékkészítő iskola a háziipari kiállításokon is bemutatja termékeit, az 1897-es karácsonyi háziipari kiállításon "hazai specialitásként" említi a Magyar Ipar az iskolák - Marosvásárhely, Fenyves-Chvojnicza, Hegybánya, és Bártfa bemutatottjátékszereit. A megyei lap pozitív, a nehézségek általában csak mellékesen említő tudósításai mögött azonban komoly gondok rejtőztek. A gyár mellett működő tanműhely, úgymond "panaszra adott okot". A bírálatok a lassú haladást, a túlzott szigorúságot róják fel. 1885 elején 8 fiú és 13 lány dolgozott a gyárban, számuk 1886-ra 17 fiú és 15 lány - ami jelentős növekedés, egészében megfelel más, nem gyár mellett működő tanműhelyek tanulólétszámának. De az érdeklődés csökkenni kezd. Nincs a tanoncokkal probléma, állítja a nyilvánvalóan a gyárban fogalmazott cikk a helyi lapban: pontosan látogatják az iskolát, vasár- és ünnepnap templomba járnak, a rendet és a fegyelmet betartatják, a fiú tanoncok egyenruhát viselnek. Eltávozásról rendesen visszatérnek, sőt még 7 új tanoncot is hoztak magukkal.

16 Szükség is volt erre a nyilatkozatra, mert, mint arról ugyanebben a lapban néhány nappal később beszámolnak, éppen a fenti cikk megjelenését megelőzően a fiútanoncok sztrájkoltak, s ezért fenyítésben részesültek, 5-en meg is szöktek. A cikkíró szerint a fegyelmezetlenségek oka a túlzott szigorúság, s hogy nincs a gyárban egy, külön a tanoncokra felügyelő segéd. A kitűnő termelési és kereskedelmi eredmények mögött is problémák rejlenek. Bobula János: Magyarország iparügye című könyvében a bártfai játékgyár egyenesen az iparfejlesztés negatív példájaként jelenik meg. Elhelyezkedése az áruszállítás szempontjából ugyan nagyon jó volt, de a környező szántók, a malommal való összekapcsolódás, annak a működésétől való függés a termelés folyamatosságát akadályozta. S voltak más problémák is, melyek - úgy tűnik a kezelő, Maugsch személyéből módszereiből, adódtak. Emiatt a gyár sokkal kevesebbet termel, mint amire képes volna, - állítja Bobula - hiszen teljes kapacitásával az egész ország játékszükségletét fedezhetné. "A helytelen bevezetés tehát, mint látjuk, csak drága tapogatózásnak nevezhető." 17 15 Felvidéki Szemle - Eperjesi Lapok, 1890. július 19. 16 Eperjesi Lapok, 1886. ápr. 4. 17 Bobula János: Magyarország iparügye, Bp. 1888. 351. 351