Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez

húzták. Egy kosárba egy hátalót tettek s abba szelelték. Azután zsákba szedték. Padláson, kamrában, vagy a konyhában tartották. A lencse szalmáját a marhákkal etették meg. A borsó szalmáját a jószág alá vetették. A babot feltűtötték. Volt úgy, hogy lencsét, borsót eleinte fa villával, mostan vasvillával, ritkán bottal verik ki. Ugyanúgy verik ki, mint cséppel, csak a kivernivaló csomót mindig egy helyen verik ki. 4. Nyomtatás a) Szérűkészítés Az uraság az 1880-as években nyomtatott utoljára. Az 1890-es években már húzatógéppel csépelt. A faluban 1906-ig nyomtattak. Ekkor került a faluba az első cséplőgép. Az öreg Sarkadi András vette az első huzatos gépet. Fakerekű volt. 1906 után már csak valaki nyomtatott. Legtovább a kisemberek nyomtattak. Legutoljára 1920—22-ben nyomtattak. A nyomtatás idejében a dobozi határban mindössze 3 tanya volt. Ezért csak tarlón nyomtattak. A szérű készítése a következőképpen történt. A 20-25 lépés átmérőjű szérű közepébe egy cöveket, karót vertek. Rákötötték a pányvakötelet, s vele kanyarították ki a szérűt. A kötél szabad végére egy kapát kötöttek. A kapával jelölték meg a szérű szélét. Éles kiskapával felnyesték a tarlót. A tors kikapálását a szérű szélén kezdték el és csigavonalban haladtak a közepe felé. Kapálás után a torsot kisgereblyével vagy a közepéről kezdve körülkarimára húzták, vagy csak féloldalra lehúzták. Ha gazos, dudvás volt a föld, akkor a gereblye előtt megszaporodott torsot vasvillával kidobták. A szérű földjét vagy lóval, vagy kocsival járatták le. Kocsival a következőképpen történt. A kocsioldalt összevetették a fergettyűn, hogy kisebb helyen forogjon. Tövisboronát kötöttek utána. Körbe-körbe hajtották a lovakat. A borona a szérű repedéseibe belekoszorálta a port. Azután a kocsira kádat tettek. Teleöntötték vízzel. A szérűt rózsás locsolóval lelocsolták. A locsolást a szérű túlsó felén kezdték meg és sorba haladtak. Egy kicsit szikkadni hagyták. Addig, míg a teteje szürkülni, nyiladozni nem kezdett. Közben egy kocsiderék csővágta, aprós szalmát, vagy más célra használhatatlan töreket raktak kisebb csomókba a szérű szélére, szérüvágatéknak. Ahogy száradt a szérű, a szérűvágatékot úgy csapták rá favillával a szérűre. Jól szétrázták rajta. Azután elegyengették. Beterítés után újra összevették a kocsi elejét. Újra megjáratták, megvágatták a szérűt. Azután pajzánlóval (befogatlan lóval) is megjáratták. Kinek mennyi lova volt, annyival. Sokszor össze is fogtak. Ha az öreggazda a szérű valamely részét nem találta jónak, akkor azt megparáholta. Kézzel meglocsolta. Azután földverő furkóval megfurkózták. Ahol a szérű púposodott, oda szérűvágatékot tettek s azt is megfurkózták. — Lóval a következőképpen készült a szérű. A szérű földjét úgy járatták le, mintha nyomtattak volna. Azután kocsiról meglocsolták. Majd 388