Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

barátságban volt. Legnagyobb írónk Jókai Mórral való baráti viszonyának biztosítékául akkor, amidőn saját családjával megvolt hasonolva, ifjú nejét Laborfalvi Rózát a szabadságharc alatt Gyulán Erkel Rezső barátjánál hagyta, és a nemzet első drámai művésznője s az opera akkori csillaga, Schódelné hónapokon át Erkel Rezső vendégszeretetét élvezték. Jókai Mór a világosi fegyverletétel után Aradon át Gyulára jött.. .felesége után." Visszatérve most már az Utóhangban írottakra, a továbbiakban azt állítja Jókai, hogy „a temesvári vesztett csata után még jelen volt az „újaradi rövid ütközetben". Ezt azonban a több napos nagyszalontai „kirándulás" nagyon is megkérdőjelezi. Nem beszélve az Eletem legszomorúbb napjaî-шк arról az adatáról, miszerint, augusztus 12-én este még abban a hitben feküdt le, hogy másnap nagy döntő ütközet lesz a magyar seregek és Наупаи között, de hajnalban „azzal a hírrel ébreszté fel Nyáry Pál, hogy Dembinszky serege már szét van verve." (Szabó László). Nem valószínű, hogy ott volt az újaradi csatában. Ez esetben ugyanis érthetetlen, miért kért fegyvert Csányi Lászlótól, hogy végezzen önmagával. A harcban nem volt fegyvere? De kérdéses az is, miért a saját lakásán (egy házba szállásolták be Görgeyvél, Csányivál és Nyáryval), és nem a katonák között értesült a temesvári csatavesztésről? A csata után a katonák elhagyták a tábort, s aludni hazamentek? Szorosan az igazsághoz tartozik, hogy Jókai újaradi frontszolgálatának a hitelességét egyetlen monográfusa sem fogadta el. Mikszáth még a Görgeivel folytatott szalontai tanácskozásának a lehetőségét is elvetette. Beérte ennyival: miután „nem ízlett a költészetről, irodalomról való beszélgetés, s a politikához túlságos egyszerűnek látszott a szalontai hajdú — értsd: Arany János —, hát inkább Leiningen és Nyáry társaságában töltötte ... idejét, mígnem az Arad felé vonuló Görgey-sereghez" csatlakozva, visszatért Aradra. Vagyis — hogy Osvát Ernő szavaival szóljunk — mindkét dolgot a „szabadon emlékezés" számlájára írta. Az, hogy Jókainé miként került Gyulára, még bonyolultabb kérdés. Sajnos, „ az író ezzel kapcsolatos feljegyzései és tudósításai is segítik a félrehallást. Egyszer azt mondja: „ .. .nőm Gyulán maradt el tőlem, máskor meg így fogalmaz: „ . . .nőm Schódelnévsá együtt Gyulára ment Erkel Ferenc orvostudor testvéréhez". Hézagos közlése nem említi, honnan és mikor. Mikszáth úgy véli, Jókai maga vitte el még augusztus elején Szegedről, „mert egy szép asszony anélkül is veszedelmes poggyász, figyelmet von magára, egy híres asszony pedig azonkívül ismertetőjel is lehet, kivált ha az álöltözet szüksége talál beállni." Csak azzal nem számolt, hogy a szépasszony egyben nagyszerű színésznő is volt, ki nap mint nap más alakot és más arcot öltve jelent meg a színpadokon. Jól ismerte hát az „átváltozás" és átváltoztatás szakmai fogásait. Szabó László monográfiája ennek épp az ellenkezőjét tételezi fel. Azt sugallja: nem Jókai vitte feleségét Gyulára, sőt azt sem tudta, vajon eljutott-e oda. A „parasztkocsisnak öltözött" Rákóczy János — akinek ennélfogva nem valószínű, hogy Gyulán kocsisruhát kellett a művésznőknek venniük — ezekkel az idézetként alkalmazott szavakkal invitálja kocsijára az írót:"^4 szomszéd város244