Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

ban van a feleséged, aki utánad jött Pestről, ülj föl a szekeremre, viszlek". Azaz ő tudatta mindenről. Nagyjából hasonló álláspontot képviselt Zsigmond Ferenc is: nem fogadta el ő sem Jókai Szegedről Gyulára történő asszonymentő akcióját. Ekként sűrítette a mozgalmas napok eseménysorozatát: a rövid pesti tartózkodás után Jókai „most is a menekülő kormányt kíséri, eljut Szegedre, Aradra, már-már nem marad számára más választás, csak az öngyilkosság vagy az osztrák akasztófa — de ekkor ölébe veszi és megoltalmazza a hitvesi szeretet nagyszerű lélekjelenléte, mely mindig ott őrködött körülötte a veszedelmek idején .. . Jókainé most is utánasietett a férjének, s Gyulán összetalálkozván vele, álruhába öltöztette, s egy jóbaráttá lett egykori politikai elenfél szíves segítségével kocsin elvitte egy borsodmegyei félreeső kis faluba, Tar donára"'. Hogy a gondviselés oltalmazó istenasszonya: Róza asszony miként került le Gyulára, és miért éppen Erkel Rezső házában szállt meg, arról tehát nem mond semmit. A miskolci származású Vadnay Károly, aki Jókai tardonai rejtőzködéséről a megöregedett szemtanú — a kálvinista lelkipásztor: Rácz Endre visszaemlékezéseit felhasználva, 1893-ban részletes tudósítást közölt, egyáltalán nem foglalkozott az előzményekkel. Csak azzal a négy hónappal, míg Jókai Csányi Benjáminnak, a falucska földbirtokosának a szeretett vendége volt. (Felesége augusztus 29-én hagyta magára, illetve bízta rá Csányiék gondoskodó-oltalmazó szeretetére, és újév táján vitte fel Pestre, miután Szigligeti Ede testvére: Szathmáry Zsigmond honvédszázados révén olyan kitöltetlen menlevél-blankettát szerzett neki, mint amilyet a komáromi katonák kaptak a vár feladásakor.) A felszabadulás után írt összefoglaló-rendszerező tanulmányok szerzői közül Lengyel Dénes és Sőtér István — minthogy vizsgálódásaiknak más célkitűzésük volt — nem foglalkoztak az apró gyulai mozanattal (Lengyel Dénes az így élt Jókaiban szólott róla). Az életpálya kiváló ismerője, Nagy Miklós 1975-ben publikált kötetében pedig az „ Utóhang a Forradalom alatt írt művekhez" ide vágó közlését idézi, ahogy ezt az előbbiek során kellő bíráló éllel mi is tettük. Számunkra, Békés megyeiek számára most nem az események pontossága, nem is Jókai romantikus „mítoszteremtő fantáziájának" a játéka és annak elemző magyarázata a lényeges, hanem a tény maga. Az, hogy Jókai — „dum subit illius tristissimae noctis imago" —, míg csak el nem jő számára ama legszomorúbb éjszaka képe, Gyulán élte át a legkegyetlenebb élményt: a nemzethalál vízióját. Itt érezte legtehetetlenebbnek, legkiszolgáltatottabbak magát, itt szenvedte végig élete legszomorúbb napját. De itt éledt fel benne a csodálatos prelúdium — az orosz táboron keresztül végrehajtott sikeres menekülés remény tkeltő hangütése — után a főtétel: az életbe vetett hit értelmét hirdető, himnikus erejű, elbűvölően szép melódia is. Az az ösztönző erő, amely a Nemzeti Színház burleszk komikusának: Telepy Györgynek, a tardonai földbirtokos sógorának okos javaslatát elfogadva a Borsod megyei apró falucskáig hajtotta. A félelem komor dallamát tehát Gyulán még nem némította el az életöröm harsány diadaléneke. A menekülés lázában arra sem lehetett ideje, hogy a kötelező lelkiismeret-vizsgálatot elvégezze: felmérje tetteinek erkölcsi-politikai súlyát és értékét, s levonja az esetleges következtetéseket. Ennek csak a lehetőségét teremtette meg a feleségével való gyulai találkozás. Később figyelhetett fel