Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

kívül még mi mindenből kell vizsgáznom. Erre én úgy megijedtem, hogy hazáig meg sem álltam. A legközelebbi pesti utazásomon mindent elmondtam K. Kovács László barátomnak. Azt mondta, hogy én bolond vagyok. A kutatási területemen, a Vásárhelyi-pusztán én vagyok a császár. Ennek ellenére holmi tanárnő kezében lévő kantárba dugom bele a fejemet. Hagyjam a fenébe az egészet ! Szót fogadtam. Otthagytam az egyetemet, de így születtek meg a „Hagyományos földművelés a Vásárhelyi-pusztán", a „Paraszti állattartás a Vásárhelyi-pusztán" és a „Parasztélet a Vásárhelyi-pusztán" című könyveim, amelyek kötelező olvasmányok annak az egyetemnek a Néprajzi Tanszékén, ahonnan én annak idején elfutottam. Amíg a múzeumok államosítva voltak, sikerült az országot bebarangolnom. Ügy éreztem, hogy minden múzeum az én otthonom is, és sokszor a vendégszobában szálltam meg. Ilyenkor a tágabb környéket is bebarangoltam. Látókörömet ki szerettem volna tágítani, ezért elhatároztam, hogy megpróbálok külföldi tanulmányútra menni. Elsősorban Szlovákiára gondoltam, annál is inkább, mert az orosházi múzeum 15 csehszlovák múzeummal kiadványcserét folytatott. Abban az időben a külföldi utazások nehézségekbe ütköztek, ezért a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári és Múzeumi Főosztályához, valamint a Néprajzi Múzeumhoz fordultam támogatásért. Azzal a kéréssel fordultam hozzájuk, hogy miután 1962. év nyarán kölcsönös meghívás alapján szeretnék egy szlovák kutatóval csereviszonyt létesíteni és 2—3 hetet Szlovákiában tölteni, nyújtsanak segítséget. Kérésemet megindokoltam: Az orosházi múzeum gyűjtőterületén szlovák anyanyelvű községek is vannak. Múzeumunk anyagának egy része a fenti községekből való. Indokolt, hogy Szlovákia néhány néprajzi múzeumával, s magával a szlovák néppel megismerkedjem. Nemsokára örömmel jelentettem a Múzeumi Főosztálynak, hogy Varga György pozsonyi kutatóval lépek csere viszonyba, és 3 hetet töltök Szlovákiában. A jól sikerült tanulmányutamról a Múzeumi Főosztálynak részletesen beszámoltam. Szlovákiában gazdag anyagú múzeumokkal ismerkedtem meg. Pozsonyban, Túrócszentmártonban, Poprádon, Tátralomnicon, Késmárkon, Lőcsén, Kassán és Zólyomban a múzeumokon kívül a remek műemlékekben is gyönyörködhettem. A muzeológusok barátságosan fogadtak és mindent megtettek, hogy utam minél eredményesebb legyen. Legtöbb helyen múzeumi vendégszobában vagy irodában helyeztek el. Több helyen megvendégeltek és megismerkedhettem a Magas-Tátra szépségeivel is. Utazásomat tanulságosnak és felejthetetlennek tartom. Különösen nem felejtem el Kassát, ahol az I. világháborúban elesett és az ottani Hősök-temetőjében eltemetett édesapám sírjára koszorút helyeztem el. 28