Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

2. Ahol néprajzossá fejlődtem Rátaláltam a Vásárhelyi-pusztára Azt tapasztaltam, hogy a közelmúltig Orosházán a parasztságnak volt a legnagyobb súlya, nemcsak szám szerint, hanem gazdaságilag is. Gyermek­korom óta láttam: ha a parasztok jó termést kaptak, akkor jól ment soruk az iparosoknak és a kereskedőknek is. A félegyházi tanítóképzőben nagy hatással volt rám Bzabó Dezső, aki „Az elsodort falu" című könyvében azt vallotta, hogy a magyar nép gerince a parasztság. Mint fiatal néptanító, a falukutató írók olvasótáborába tartoztam. Pályámat egy orosházi tanyai iskolában kezdtem el. A parasztok között élve, gyermekeiket tanítva, én is egyre jobban megismertem és megszerettem őket. Az igazsághoz tartozik, hogy eleinte komolyabb néprajzi gyűjtésre és ta­nulmányok írására nem is mertem gondolni. A múzeum takarítója hívta fel a figyelmemet a Pusztára, ahol egyik rokona élt. Nem akartam hinni a sze­memnek, amikor Kardoskút, Cinkus-dűlő, Puszta 555. szám alatt lakó Galli Bálint tanyáján megpillantottam azt a sok-sok régi munkaeszközt és használt tárgyat. Kiderült, hogy bizony nagyon sok tanya őriz még ilyene­ket. Szétnéztem a Pusztán, és az rabul ejtett egy életen át. A Vásárhelyi-puszta Orosháza és Hódmezővásárhely között fekszik, terü­lete 36 500 kat. hold. A múlt század közepéig a közbirtokosság legelője volt. Minden tanyai föld után pusztarész is járt, amely oszthatatlan járandóságot jelentett. Csak 1853—1854-ben osztották ki. Uralkodó talajtípusa a békés­csanádi löszháton kialakult mezőségi talaj, s így nagyobb része jó minőségű szántó. A Belső-puszta, a Rossz-puszta legjellemzőbb talaja a szik. Nagyobb része legelő és kaszáló. Éghajlata kontinentális. A csapadék sok évi átlaga 557 mm, de ez nagyon ingadozó. A sziken jellegzetes növényvilág él. Az ott elterülő Fehér-tó fészkelési és átvonulási lehetőséget nyújt igen sok ma­dárfajnak. Környéke természetvédelmi terület. A puszta egyik felét a vásár­helyi őslakosság, a másikat a „befurakodó" orosháziak ülték meg. Kevés ilyen területe van hazánknak, amely ennyire alkalmas a hagyományos pa­raszti élet tanulmányozására, mint ez. Ma már a fejlett agrártechnika alkal­mazásával folyik a termelés, de az idősebbek a régebbi termelési gyakorlatot még egy-két évtizede jól ismerték, sőt — különösen a szikes részén — száraz időben kényszerűségből még alkalmazták is. Természetesen a termelőszövetkezetek megalakulásával a Pusztán is el­kezdődött a parasztság életének gyökeres változása. Az 1960-as években már egyre inkább sürgetett az idő : elhatároztam, hogy azonnal hozzákezdek a hagyományos paraszti életmódot tanulmányozni, és az emlékét megmen­teni az utókor számára. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom