Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

meny megszüntetését szorgalmazzák, amely amellett hogy a szarvasi egyháznak hírt és dicsőséget szerzett, életképességét és szükségességét kétségbevonhatatlan tényekkel és termelési eredményekkel is igazolta. Tessedik heroikus harcán elmélkedve ,az az érzésünk, hogy tiszteletre méltó próbálkozása Boczkó okvetetlenkedő támadásai nélkül sem verhetett volna tartós gyökeret kora magyar társadalmában. Nem, mert idegen tapasztalatokat és módszereket nem lehet szó szerint átvenni és alkalmazni adott gazdaságitársadalmi viszonyok között. Vincze László találóan állapította meg róla: ,,. . .a felépítményt akarta átplántálni anélkül, hogy észrevenné, hogy a polgári társadalom alapját — a korszerű mezőgazdaságot, ipart, kereskedelmet — csak akkor építheti ki, ha az ország megszűnik gyarmati, függő ország lenni". Ezt a sarkigazságot Tessedik sohasem ismerte fel. Más szóval azt jelenti ez, hogy Boczkó csak siettette a bukást. Ugyanakkor nem fogadhatjuk el másoknak azt az elképzelését, hogy Boczkó a feudalizmus tudatos védelmében harcolt Tessedik ellen. Nincs egyetlen olyan vonása az általa irányított harcnak, amely erre utalna. Amely őt az országos reakció helyi exponensévé tenné. Különben is kinek az érdekeit képviselte ? Ki bátorította erre ? Volt-e a feudalizmusnak erősebb bázisa az országban, mint maga a király, s a megyében, mint a HarrUckern család ? S a király (Ferenc is, nemcsak II. József) aranyéremmel jutalmazta, a földesúr pedig anyagilag támogatta Tessedik próbálkozásait. Maradt-e fenn egyetlen politikai célzatú Boczkó levél a különböző családi irattárakban, amely ezt a tudatos elkötelezettséget és szerepvállalást igazolni tudná ? Beleavatkoztak-e az ő oldalán a korabeli konzervatív politika magyar és osztrák képviselői a Tessedik ellen folyó harcba ? Nem. Boczkó kizárólag a saját hiúságának az áldozata lett. Azért támadt a nagyhírű iskolára, mert tudta, ,,ha az megbukik, bukott ember Tessedik is". Ezért és nem a feudalizmus védelmében nyerte meg a község vezetőit : tagadják meg az áldozatvállalást, még ha a helytartótanács az intézet támogatására csaknem 5 és fél ezer forintot és nyilvánossági jogot helyez is kilátásba, ő Tessedik bukásában akart gyönyörködni. A történelem igazolja, nem nehéz félrevezetni az egyszerű, hiszékeny népet. Tanúsítja azt is, hogy a hatalomra törő emberek nem nagyon válogatósak eszközeikben. A hangzatos jelszavaknak nagy az erejük, s könnyen felkavarják és megváltoztatják a közvéleményt. Képesek olykor még a saját érdekeik ellen is fordítani a tömeget, mint most a szarvasiakat, akik nem látták valójában, mire irányult a fondorlatos Boczkó mesterkedése. Jó ideig hittek benne és nagy hangú szócsöveiben, minthogy nem ismertek más iskolatípust, csak a hagyományost, amelyben ők tanultak. Elfogadták a jelszót: „Iskola kell, nem gyár!" — az általuk nem ismert fábrikával azonosítva Tessedik iskoláját. Ezzel a jelszóval buktatták meg először, 1795-ben a nagy hírű iskolát, amely a földesúrnak köszönhette, hogy működésót újra megkezdhette. Valójában Szarvas akkori vezetőinek örök szégyene marad, hogy nem látya, milyen szá179