A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

A kivételekről beszélvén, természetesen nem az olyan típusú hiedelmekre akarunk emlékezni, mint például a denevérnek a farpárnában való őrzése. A komlósi női viselet egyik fontos kelléke ugyanis a farpárna, amely női vonzerőt biztosított viselőjének. A lányok denevéreket szereztek — a templomtoronyban fogdosta össze s árulta jó pénzért a harangozó — és bevarrták a farpárnába, hogy mozgásuk meg a szoknyájuk ringása olyan könnyed legyen, mint a denevér röpülése. Más szóval farpárnájukba varrt denevérrel biztosították maguknak a sikert a szerelmi életben. A denevérek még ma is ezekben a párnákban lapulnak, ezt a hiedelmet mégsem tekinthetjük élőnek, mert maga a farpárna sem élő már, nem viselik magukon sem a lányok, sem a menyecskék. Amikor kivételekre gondolunk, akkor nem is az olyan jellegű tárgyakra célozunk, mint a szerencse biztosítása céljából az ajtó küszöbére szegezett patkók vagy pénzek, hiszen ezek gyakran több évtizeddel, néha csaknem egy évszázaddal ezelőtt kerültek jelenlegi helyükre s ma egyáltalán nem azért díszelegnek ott, hogy szerencsét hozzanak, hanem azért, mert mindezideig még senki sem vette magának azt a fáradságot, hogy lefeszegesse a pénzt vagy a patkót a küszöbről. Ezek a tárgyak nem tükröznek ma is élő hiedelmeket, hiszen eredeti jelentésüket elvesztették, régi formájukban azonban továbbélő, vagyis survival jelenségek csupán. A kivételek emlegetésekor konkrét példákra gondoltunk, amikor a hiedelmet nemcsak tudják, hanem hiszik is, vagyis amikor betartják a tilalmat, illetve elvégzik a cselekményt. Március elsején például szállásadóm szomszédnője azzal a kérdéssel jött át gazdaszszonyomhoz, vájjon az árokban levő hóiét érdemes-e üvegbe eltenni, vájjon használ-e akkor, ha a csirkék dögleni kezdenek. Gazdasszonyom úgy vélekedett, hogy nem érdemes, mert az bizony nem használ. Nem használ azért, mert csak a márciusban esett hó, nem pedig a márciusig megmaradt hólé a hasznos. így a vízgyűjtésből semmi sem lett. Amikor azonban néhány nap múlva nagy hóesés volt, gazdasszonyom is, említett szomszédnőnk is szorgalmasan gyűjtötte a hóvizet. És ez egyáltalán nem elszigetelt jelenség, mert a másik oldali szomszédasszony például három üveg hóiét gyűjtött, mivel „jó ez" a beteg szem borogatására is, meg a kiscsibe itatására is: hetenként kétszer ugyanis ebből a vízből kell önteni a csirkék itatójába, akkor nem fognak megdögleni. Ugyancsak a hiedelemben való hit, nem pedig a hiedelem puszta ismerete tükröződik abban, hogy az egyik termelőszövetkezeti parasztasszony ebben az évben szegezett talált patkót a disznóvályúra, mivel az szerencsét hoz a disznótartásban, nem döglik meg, sőt még csak meg sem betegedik a sertés. Természetesen nemcsak az asszonyok között akadnak olyanok, akik még ma is hisznek bizonyos hiedelmeket. Kétségtelenül ebbe a kategóriába tartozik az a gépállomási dolgozó, aki cséplés idején, amikor egy csütörtöki délután négy órára lettek kész a cséplőgép felállításával, a jelenlevők akaratával szemben ragaszkodott ahhoz hogy ne halasszák másnapra hanem még aznap kezdjék meg a cséplést. Délután négytől este nyolcig csépelt is, csak azért, mivel pénteken nem jó valamibe, így a cséplésbe sem, belekezdeni. Hasonlóképpen nemcsak ismerte, hanem hitte is a hiedelmeket az a traktorista, aki szent György nap előtt szántva leugrott a traktorról, amikor egy békát vett észre, hogy megsimogassa, mivel a szent György nap előtti békát megsimogatónak az egész évben szerencséje lesz. Ezek a példák elszigetelt jelenségek csupán. Van egy-két hiedelem azonban, ami igen erősen tartja magát a komlósiak széles körében. Alig akad olyan erszény, amelyikben ne lapulna papírba vagy rongyba csavart szent György nap előtt agyonütött kígyónak a feje. vagy pedig karácsony napján fogott légy. Ezek ugyanis szerencsét hoznak a tulajdonosnak, 64