Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

vizsgálati módszereket külön két kötetes Ásványtani praktikum

24 ismertette (Sztrókay Kálmán, Grasselly Gyula, Nemecz Ernő, Kiss János, 1970-71). A praktikumnak bizonyos mértékig elődje, illetve rokona volt Grasselly Gyula Ásvány- és ércelemzési módszerek (1953), Erdélyi János Kristályszerkesztés és kristályszámítás (1954), Vendel Miklós A kőzetmeghatározás módszertana című könyve (1959), Náray-Szabó István Kristálykémiájának új kiadása 1965-ben jelent meg. A sort 1973-ban Nemecz Ernő Agyagásványok című monográfiája folytatta. Koch Sándor topografikus ásványtanát, a Magyarország ásványait (1966; második, átdolgozott kiadás 1985) külön tárgyaljuk. Az ásványtanhoz lazábban kapcsolódó munkák közül Szádeczky-Kardoss Elemér Geokémiája 1955-ben, Végh Sándorné Nemércek földtana c. munkája 1967-ben, Bárdossy György Karsztbauxitokja 1977-ben, Kiss János Ercteleptana 1982-ben jelent meg. Megemlítendők még Schafarzik Ferenc és Vendl Aladár Geológiai kirándulások Budapest környékén c. könyvének Papp Ferenc által kiegészített új kiadásai (1962, 1964), melyek számos topografikus ásványtani adatot tartalmaztak. Az egyetemek által kiadott szakfolyóiratok közül az 1943 óta (1955-től csak idegen nyelven) megjelenő szegedi Acta Mineralogica-Petrographica - mely az 1950-es évek közepétől már a szegedi egyetemen kívüli hazai, később pedig külföldi szerzők cikkeit is közölte - az ásvány- és kőzettan legrangosabb hazai periodikumává vált. 1957 és 1986 között számos ásványtani cikket is tartalmazott az ELTE idegen nyelvű szaklapja, az Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae, Sectio Geologica. V.3.4. Kutatóintézetek V.3.4.1. Magyar Állami Földtani Intézet (MAFI) A Földtani Intézet tevékenysége és belső szervezete a tárgyalt időszak alatt több ízben jelentősen átalakult. Eleinte az egymást sűrűn váltó igazgatók - és az 1953-54 és 1955-64 közt fennálló Országos Földtani Főigazgatóság, majd 1964-től a Központi Földtani Hivatal (KFH) - irányítása alatt az intenzív nyersanyagkutatás állt előtérben. Fülöp József igazgató (1958-69) az intézet munkáját négy fő „pillérre" - rendszeres földtani térképezés,

25 tudományos kutatás (alapkutatás), módszertani fejlesztés és publikációs tevékenység - helyezte. A MÁFI Konda József (1969-79) és Hámor Géza (1979-91) igazgatósága alatt is nagyjából az általa kijelölt úton haladt, hiszen Fülöp a KFH elnökeként (1969-84) szintén érvényesíteni tudta koncepcióját. A nyersanyagkutatással szemben idővel mind nagyobb súlyt kaptak az alkalmazott földtani területek (mérnökgeológia, vízföldtan, környezetföldtan), magában a nyersanyagkutatásban pedig egyre inkább a perspektivikus készletek számbavétele (prognózis) vált a fő feladattá. Kifejezetten ásványtani célzatú kutatások lényegében csak a módszertani fejlesztések keretében folytak, topografikus ásványtani információkat azonban szép számmal szolgáltattak a nyersanyag-, különösen az érckutatások. (Az érintett kutatókat az V.2.2. és V.2.3. fejezetben soroltuk fel). L. ehhez Nemecz (1969). 25 A főbb térképezési programok: Mecsek, Dorogi-medence, Mátra, Tokaji-hegység, Bakony, Velenceihegység.