Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

Az ásványtan szempontjából az anyagvizsgálati tevékenység szervezeti keretének módosulásai érdemelnek említést.

26 A már létező Vegyi Laboratórium (Osztály) mellett 1950-ben Kőzettani Osztály, illetve Üledékes Kőzettani Laboratórium alakult, ez utóbbiak 1953-tól az 1951-ben létrehozott Anyagfeldolgozó Osztály csoportjaként működtek tovább. Az újabb átszervezés nyomán 1957/58-ban alakult meg az Ásvány-Kőzettani Osztály. A Kémiai Laboratórium 1963-ban Geokémiai Osztállyá bővült (79. ábra). Az osztályok 1965-től az Anyagvizsgáló Főosztályon belül működtek. Az 1972-től megjelenő Módszertani Közlemények az egyes anyagvizsgálati módszerek fejlesztése terén elért eredményeket ismertetik. 79. ábra. Kliburszkyné Vogl Mária, a MÁFI geokémikusa íróasztalánál V.3.4.2. Akadémiai kutatóintézetek Az MTA reformja után jelentős akadémiai kutatóintézeti hálózat épült ki. Az ásványtanhoz legközelebb eső kőzettani-geokémiai kutatásokkal a Geokémiai Kutatólaboratóriumban (GKL) foglalkoznak. Az Atommagkutató Intézet (ATOMKI) az izotópgeokémia, illetve a Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet (TAKI) a talaj ásványtan felől állt kapcsolatban a tágabb értelemben vett ásványtannal. Az anyagtudományi oldalról a volt Elektronmikroszkópiái Kutatólaboratórium, a Központi Kémiai Kutatóintézet (KKKI) és a Műszaki Fizikai Kutatóintézet (MŰFI) említhető meg. Az MTA GKL az 1950-ben az ELTE Ásvány- és Kőzettani Intézetében létrehozott akadémiai geokémiai kutatócsoportból jött létre 1955-ben. 1976-ban - önállóságát megőrizve - a Budaörsi úti új kutatóházba, az MTA Természettudományi Kutatólaboratóriumai 26 L. Földváriné Vogl et al. (1969) és Földvári & Horváth (1994). 27 Rejtő (1975).