Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

IV. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA HATTYÚDALA (az 1910/20-as évek fordulójától az 1940/50-es évek fordulójáig)

vezetését Vendltől, amikor az a nyugdíjba vonuló Vitálist felváltotta a másik tanszék élén. Vendl elsősorban ásványoptikai, magmás kőzettani és üledékközettani témákkal, emellett Sopron környékének kőzeteivel és földtanával foglalkozott. Szádeczky-Kardoss már ekkor is rendkívül széles érdeklődésről tett tanúbizonyságot, a Vendl által is képviselt valamennyi kutatási irányon felül foglalkozott még egyes erdélyi területek földtanával, szénkőzettannal, ércmikroszkópiai és ércteleptani vizsgálatokkal és ércgenetikai kérdésekkel. A soproni kar szétválasztását és az új Miskolci Nehézipari Egyetem létrehozását Szádeczky-Kardoss irányította, mint a kar utolsó dékánja és az új egyetem első rektora (1948/49 és 1949/50). TV.4.1.6. Budapest, (1945-ig M. Kir.) József Nádor Műegyetem (1934-48 közt Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) Schafarzik Ferenc (1904-26) kései munkatársai közül Rakusz Gyula (1921-27) a kőzettan, majd az őslénytan területén publikált, míg Tokody László (1920-33) volt az utolsó telivér mineralógus az Ásvány-Földtani Tanszéken. Schafarzik nyugdíjba vonulása után egykori tanársegédét, az időközben az MKFI geológusaként működő Vendl Aladárt nevezték ki a tanszék élére (1926-60). Vendl fő kutatási területe elődjéhez hasonlóan a magmatitok és a laza üledékek kőzettana, valamint a hidrogeológia volt, de az ásványtan sem volt számára idegen, amit nemcsak több kisebb cikke, hanem a Mauritz Bélával együtt írt egyetemi Ásványtan tankönyv is fényesen bizonyít. Tanszéki munkatársai közül Papp Ferenc (1924-68) elsősorban a magmás kőzettannal, műszaki kőzettannal és hidrogeológiával foglalkozott, de az ásványtan területén is letette névjegyét, elsősorban mint az ércmikroszkópia egyik hazai úttörője. Földvári Aladár (1927-38) a rétegtan, tektonika, ősföldrajz, mangánércek teleptana, vízföldtan, löszkutatás területéről publikált. Takáts Tibor (1929—41 ) magmás és üledékes kőzettani, illetve ásványkémiai cikkeket közölt. A II. világháború alatt és után a korábban említetteken kívül Nemecz Ernő (kőzettan, röntgendiffrakciós vizsgálatok bevezetésének elméleti megalapozása, 1942^4-9, közben 1944-48 hadifogságban), Pojják Tibor (kőzettan, 1943^18), Radnóty Egon (földtan, 1945-48) és Almásy Andor (vegyész, 1945-50) dolgozott huzamosabb ideig a tanszéken. IV.4.2. Kutatóintézetek ÍV.4.2.1. Magyar Királyi (1946-tól Állami) Földtani Intézet Amint az előző periódusban is elmondható volt, az intézet geológusai közül a leíró ásványtannal kevesen, és csak néhány rövid közlemény erejéig tudtak foglalkozni, például Liffa Aurél (1900-36) és Vendl Aladár (1912-27). Topografikus ásványtani adalékokat leginkább a magmás területeken és nyersanyag-kutatási célokkal végrehajtott földtani kutatások szolgáltattak, például Liffa Aurél, Vendl Aladár, Rozlozsnik Pál (1903-40), később Földvári Aladár (1938-49), Pantó Gábor (1941-67) munkái. Az intézet vegyi laboratóriumaiban néhány egyedi ásványelemzés is készült (Emszt Kálmán, 1900-37; Endrédy Endre, 1926^46; Csajághy Gábor, 1935-70).