Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

IV. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA HATTYÚDALA (az 1910/20-as évek fordulójától az 1940/50-es évek fordulójáig)

IV.4.3. Közgyűjtemények IV.4.3.1. MNM Ásvány-Őslénytár (-1939); Ásvány- és Kőzettár (1939-) Az 1919-ben nyugdíjazott Krenner és elhunyt Franzenau után Zimányi Károlyt nevezték ki a tár élére (1919-32). A megürült helyekre az elsősorban krisztallográfusként működő Koch Sándor (1919-35) és Vendl Mária (1920-38) került, őket később a petrográfus Herrmann Margit (1934-57) és a tárban krisztallográfusként jeleskedő Erdélyi János (1937-57) váltotta. Az eredetileg a múzeum vegyészeként dolgozó Zsivny eközben ásványanalitikusból mineralógussá lett. A ,jó hivatalnoknak bizonyult" Zsivny

27 1932-től 1943 végéig a tár vezetője volt, az így felszabadult vegyészi állást Zombory László (1931-38) töltötte be. Az 1939-ig közös Ásvány-Őslénytár létszámgyarapodása elsősorban a paleontológusok számának növekedéséből adódott (id. Noszky Jenő, 1920-39; Gaál István, 1925-34; Szálai Tibor, 1924-38; Tasnádi Kubacska András, 1932-1939). Az 1939-ben megalakult Ásvány- és Kőzettárat

28 továbbra is Zsivny vezette (beosztottjai Herrmann Margit és Erdélyi János, illetve több változás után Rapszkyné Hanák Mária vegyész, 1942-63). Zsivny nyugdíjba vonulása után tárvezetővé Tokody Lászlót nevezték ki (1944-63). A II. világháború után itt dolgozott még a Kolozsvárról másodízben távozni kényszerült Szentpétery Zsigmond petrográfus is (1945-52). A meglévő gazdag anyag továbbra is kimeríthetetlen nyersanyagot biztosított a kutatás számára, de a feldolgozást nehezítette, hogy a tárnak sem alkalmas kutatóhelyiségei, sem megfelelő műszerei nem voltak.

29 IV.5. A leíró és topografikus ásványtan IV.5.1. Altalános helyzet 1931-ben Koch Sándor tollából jelent meg Magyarország jelentősebb ásványelőfordulásai címmel egy függelék Reichert, Zeller és Koch Asványhatározójában (1. a IV.5.4. részt). Ez az áttekintés, mely a történelmi Magyarország egész területére kiterjedt, volt az első olyan munka, amely az ásványlelőhelyeket genetikai alapon tárgyalta. Emellett az 1930-as évekre a leíró ásványtanban is új tendenciák körvonalazódtak: szaporodtak a paragenetikai szemlélethez közelítő, ugyanazon lelőhely több ásványára kiterjedő cikkek; Koch Sándor első tanítványai az ásványtani adatok földtani-genetikai keretbe illesztésére törekedtek; megnövekedett a trianoni országterület előfordulásait tárgyaló munkák aránya; megjelentek az első ércmikroszkópos megfigyeléseket rögzítő tanulmányok (Papp Ferenc, Kertai György, Sztrókay Kálmán, Pantó Gábor); stb. IV.5.2. Uj fajok leírása és létezők revíziója E korszakban az új fajok nemzetközi elfogadása - újabb kézikönyvek megjelenése híján egyre inkább az új ásványokat a Mineralogical Magazine, később az American Mineralogist hasábjain referáló mineralógusok (L. J. Spencer, majd M. H. Hey, illetve M. Fleischer) állásfoglalásán múlt. A német nyelvterületen a C. Ilintze által megkezdett 27 így aposztrofálta Koch (1952: 103). 28 Párhuzamosan a Föld- és Öslénytárral [sic]. 29 Ezt tükrözi, hogy a múzeumi kutatók számos korabeli közleménye - amint a köszönetnyilvánításból kiderül - a budapesti tudományegyetemen vagy a műegyetemen készült.