Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)

Az úti levelek azonban nem fejeződtek be a sajnálatos felsőbányai balesettel. Felső-magyarországi útjának meghiúsulása miatt Born a szomolnoki főbányahivatalhoz tartozó bányákat egy néhány évvel korábban tett útján szerzett tapasztalatok és mások tudósításai alapján írt összeállításban ismertette. Legrészletesebben Szomolnokról írt, főként az itteni cementréztermelésről. Röviden beszámolt Stósz, Svedlér, Szepesremete, Gölnicbánya, Korompa és Szlovinka, Merény, Babir [?] és Bindt, Mecenzéf és Jászó, Dobsina és környéke, Rozsnyó és Krasznahorka váralj a, Igló és Szepesolaszi bányáiról és kohóiról. A következő levél az alsó-magyarországi bányákat mutatja be, kezdve Selmecbányával, amelynek kőzeteit, teléreit, érceit, bányáit Born részletesen ismertette. A selmeci különlegességek közül megemlítette az úgynevezett Zinnopeh [vörös, vastartamú, gyakran érctartalmú kova]. Belőle mint ritkaságot, kövült madreporát írt le. A környékbeli bányák (Hodrus-, Béla-, Bakabánya) rövid bemutatása mellett figyelmét nem kerülik el a szklenófúrdöi melegvizes kiválások vagy a Lehotka (Bartos) melletti kovaképződmények sem. Körmöcbányán a tömeges fehér telérkvarcban Rothgüldenerz [vörösezüstérc] és Weissgüldenerz [fakóérc], valamint Kiess [pirit] található, mind aranytartalmú. Nagyon szép sugaras graues Spiesglas [antimonit] is található. Említette a csavajói ólomteléreket, a tajovai auripigmentet is. Urvölgy rézérctelérei agyagpalában, gyakran kvarcban és gipszben futnak; az érc rendszerint gelbes Kupfer-Kiess [kalkopirit], melyet ott Gelferznek neveznek. Esetenként szép Weisserz példányok [ezüsttartalmú tetraedrit] is találhatók, valamint pompás Kupfergrün [malachit], Kupferblau [azurit] és fehér hajszerü, illetve kék és zöld színű gálic [halotrichit, kalkantit, melanterit]. Az utóbbiak bányafákon virágoznak ki, és olyan jól konzerválják a beépített fát, hogy a tárók ácsolatát emberemlékezet óta nem kellett kicserélni. A cementréz és a Kupfergrün vagy Berggrün [„hegyizöld"] előállításáról, valamint néhány környékbeli kisebb vasérclelöhelyröl is írt. Az egykor virágzó Libetbányáról nem említett ásványokat. Újbányán viszont a kvarcos telérekbe ágyazottan dús aranytartalmú Kiess [pirit] található. Itt az Althandleraknán használtak először (1721-ben) gőzgépet Magyarországon. Born a következő nyárra Scopoli és Poda társaságában felfedező utat tervezett Liptón át a Kárpátokba, erről aztán - mint következő levelében írta - Prágába való visszarendelése miatt le kellett mondania. Úgy vélte, „ha a természetrajzi kutatás - melynek Magyarországon még a nevét is alig ismerik, s legfeljebb néhány idegen foglalkozik vele - jobban elterjedne, úgy innen rövid idő alatt több természetrajzi adatot nyerhetnénk, mint talán a Föld bármely országából." Az egyes bányahelyek leírása után két áttekintő fejezet következik: a magyarországi kőzetek felsorolása és jellemzése, összekapcsolva az ország földtani felépítésére vonatkozó fejtegetésekkel; majd az alsó-magyarországi bányákban előforduló érdekesebb ásványok részletesebb leírása: termésarany, Zinnopel [„szinopel"] változatok, termésezüst, Glaserz [akantit], Röschgewächs [stefanit], Rothgülden [vörösezüstérc], W

eissgülden [itt: aranytartalmú fakóérc?], graues Federerz [valamilyen szulfosó?], weisses Federerz [?], gänseköthiges Silbererz [„ganomatif '?], Silbermulm [laza ezüsttartalmú érc], ezüsttartalmú földpát [?], ezüstartalmú Blende [szfalerit], Bleyschuss [galenit], fehér, szürke és kék Bleyspath [cerusszitváltozatok?], különböző vasércek, köztük kalcedonnal bevont vaskobakok, cinóber, Spiesglas [antimonit], vörös arzén [realgár], Kiess [pirit, markazit], auripigment, különféle gálickövek. Mint írta, nincs arra