Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

FÜGGELÉKEK

III. FÜGGELÉK. TALAJÁSVÁNYTANI ÉS TALAJMIKROMORFOLÓGIAI KUTATÁSOK MAGYARORSZÁGON

1 Szendrei Géza Talajásványtani kutatások Az első adat hazai talajok ásványi összetételéről Schmidt Sándor „Cinkota geológiai viszonyairól" című munkájában található (1893), eszerint a „televényföld kvarchomok szemcséket tartalmaz". Az első részletesebb talaj ásványtani vizsgálatokat Vendl Aladár végezte a Sven Hedin és Stein Aurél ázsiai expedíciói során gyűjtött mintákon (1911, 1913). Vendl nevéhez fűződnek az első hazai ásványtani vizsgálatok a Csepel-szigetről és a hatvani cukorgyár területéről származó talajokon (1913, 1914). A század elején felismerték, hogy az adszorpciós komplexum egyik lényeges összetevője a szervetlen, ásványi fázis, amelyet 'Sigmond Elek humusz zeolit komplexumnak nevezett ('Sigmond, 1916, 'Sigmond és di Gléria, 1928; 'Sigmond et al., 1928). Később bebizonyították, hogy ezek az ásványi alkotóelemek az agyagásványok. A hazai talajásványtani kutatások ígéretes indulását jelzi, hogy már 1941-ben megjelent a talajtanhoz kapcsolódó ásvány-kőzettani és geológiai ismeretek magas színvonalú, korát messze megelőző szintű összegzése Fekete Zoltán tollából. Vendl már az előzőkben említett munkájában is végzett sósavas oldási vizsgálatokat. A műegyetem Ásvány-Földtani Tanszékén a későbbiekben is folytak ásványoldási kísérletek a mállási folyamatok értelmezésére, Bidló Gábor munkásságához kapcsolódóan (Bidló, 1976; Zentay és Bidló, 1984). Az ásványstabilitási diagramok talajtani alkalmazhatóságára szikes talajok esetében Szendrei (1981) adott példákat. Nemecz Ernő és munkatársai különböző szemcsenagyságú frakciók ásványi és vegyi összetételéből vontak le a mállási folyamatokra és a talaj ásvány-képződésre vonatkozó következtetéseket (Nemecz, 1991; Nemecz és Csikós-Hartyáni, 1995). A talajképző kőzet heterogenitásának vizsgálata kiskunsági szikes talajtársulás esetében történt meg (Szendrei, 1970). A mikroszkópi vizsgálatok mellett az első röntgenvizsgálati adatok hazai (mezőcsáti, mezőtúri mezőségi, szikes és réti) talajok ásványi összetételéről Nagy Emőke munkájában találhatók (1945). Az 1950-es években műszeres talaj ásványtani kutatások több irányban indulnak el. 1958-ban Gerei László és Reinhold Magdolna réti szolonyec talajok ásványi összetételét határozták meg. A továbbiakban ásványtani vizsgálatok készültek számos jellegzetes szikes talajszelvényről (illetve társulásaik talajtípusairól), részletesebben az apaji, a besenyszögi, a mezőtúri, a szarvasi, a hortobágyi és a konyári területekről (Darab, 1980; Darab és Reményi, 1978; Darab et al., 1971; Gerei, 1964, 1974, 1978; Gerei et al., 1966; Kapoor et al., 1986; Szabolcs et al., 1980; Székyné Fux és Szepesi, 1959; Szendrei, 1985; Szöőr et al., 1978). Modellkísérletek is folytak a szikesedésnek, pontosan a sóknak a talaj ásványokra - elsősorban az agyagásványokra - gyakorolt hatásával kapcsolatban (Gerei et al., 1964, 1965, 1968; Gerei és Reményi, 1972, 1975).