Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

FÜGGELÉKEK

E talajtípusok mellett elsősorban erdőtalajok ásványtani kutatása folyt (Stefanovits, 1959, 1971; Stefanovits és Bidló, 1963). Az intenzív kukoricatermesztési rendszerek bevezetése kapcsán alkalmazott vizsgálatok ásványtani kutatásokat is magukba foglaltak (Stefanovits et al., 1979). E vizsgálatok továbbfejlesztése elvezetett az ásványoknak a hazai talajok nitrogén(Stefanovits és Dombóvári, 1987), kálium- (Darab, 1972; Stefanovits et al., 1985), foszfor- (Füleky, 1987; Kónya, 1986; Stefanovits et al., 1987) illetve magnéziumellátásában (Stefanovits et al., 1989, 1992) játszott szerepének tisztázásához, és az agyagásványtani adatok felhasználáshoz a mütrágyázási szaktanácsadásban (Stefanovits et al., 1978; Stefanovits et al., 1985). A magyarországi mütrágyázási tartamkísérletek mintáin kutatások folytak a hosszú távú műtrágyázás és az agyagásvány-összetétel kapcsolatának felderítésére (Rózsavölgyi et al., 1985; Stefanovits és Dombóvári, 1994). Ujabban vizsgálatokat végzetek az agyagásvány összetételnek a hazai homoktalajok termékenységében játszott szerepének feltárására (Gerei és Zentay, 1991, 1994; Kuti et al., 1996; Pécsi et al„ 1982). Tárgyalták az agyagásványok és a talajok adszorpciós tulajdonságainak összefüggéseit (Darab, 1991; Darab és Rédly, 1967, 1981; Darab és Schönfeld, 1961). Törekedtek a talajok egyéb, például a fizikai talajtulajdonságai és az agyagásvány-összetétel közötti összefüggések feltárására is (Járay és Bidló, 1967; Kovács, 1971; Simon és Bidló, 1976; Stefanovits et al., 1980). Stefanovits Pál és munkatársai elkészítették a hazai talajok agyagásványtársulásainak 1:500 000-es méretarányú térképét (Stefanovits és Dombóvári, 1985, 1986). A talajok a környezetvédelem szempontjából meghatározó jelentőségű pufferképességét döntően befolyásolja az agyagásvány-Összetétel (Stefanovits és Dombóvári, 1985; Stefanovits 1995/96). Értékelték ennek szerepét a talajok elsavasodási folyamatában is (Rózsavölgyi, 1989; Stefanovits, 1989). A nemzetközi szakirodalom eredményeit áttekintő munkák készültek az egyes ásványok előfordulásáról és képződéséről a talajokban, így a kalcit és dolomit (Szendrei, 1972), az elsődleges szilikát- (Szendrei, 1984), az oxid- (Szendrei, 1985) és a foszfátásványok szerepéről (Szendrei, 1986), illetve a talajokban eddig ismert összes ásványról (Szendrei, 1991). Különös figyelmet fordítottak a talajok karbonát- (kalcit-, dolomit-) (Stefanovits és Dombóvári, 1989; Szendrei, 1977), illetve kalcium-szulfát (gipsz-) tartalmának vizsgálatára (Pártay és Szendrei, 1980, 1981; Szabolcs et al., 1980). Természetesen a talaj ásványtan módszertanát ismertető munkák is megjelentek, így a polarizációs mikroszkópiáról (Szendrei, 1970), a röntgendiffrakciós és termikus vizsgálatok előkészítéséről (Reményiné, 1969; Szöőr és Pittlik, 1976; Szöőr, 1979), a röntgendiffrakciós mennyiségi meghatározásról (Náray-Szabó és Péterné, 1964, 1967) az elektronmikroszkóp (Pártay, 1973, 1980; Stefanovits et al., 1980) és az infravörös spektroszkópia alkalmazásáról (Hlavay és Vigh, 1980; Hlavay et al., 1975; Török, 1970), illetve a talajtani és agrokémia vizsgálati módszerkönyvekben összefoglalták a talajásványtani vizsgálatok módszertanát (Ballenegger és di Gléria [szerk.], 1962; Búzás [szerk.], 1993). 1995-ben jelent meg Szendrei Géza monográfiája, amely az ásványoknak a talajtulajdonságok meghatározásában játszott szerepét és a talajban való elterjedését tárgyalja.