Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

szervezetébe került. A debreceni ATOMKI 1954-ben alakult a KLTE Kísérleti Fizikai Intézetéből. A Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet 1949-ben alakult Agrokémiai Intézet néven (részben a MÁFI Talaj térképezési Osztályából), mai nevén 1955-ben került az MTA felügyelete alá. Az Elektronmikroszkópiái Kutatólaboratórium 1950-ben jött létre, később az 1958-ban megalakult MŰFI-hez tartozott Kémiai Szerkezetkutató Laboratórium néven, végül 1973-ban egyesült az 1952-ben alapított KKKI-vail. V.3.4.3. Iparági és ipari kutatóintézetek, kutatóhelyek

2

* 1949-ben a kormány elrendelte, hogy „minden iparágban a munka fellendítése és a tervszerű irányítás érdekében ... ipari kutatási szervezetet kell létrehozni." Az iparági kutatóintézetek közül a következőknek voltak különböző mértékű ásványtani kapcsolataik: Bányászati Kutatóintézet (BKI, 1950-78; 1979-től a Bányászati Tervező Intézettel egyesítve Központi Bányászati Fejlesztési Intézet, KBFI néven), különösen az 1965-ben Vendel Miklós irányításával létrehozott Petrográfiai Osztály (Sopron); Építőipari Központi Kutatóintézet (ÉaKKI, 1953), 1966-tól Szilikátipari Központi Kutató Intézet (SZIKKTI); Magyar Alumínium- és Könnyűfém ipari Kutatóintézet (1948), később Fémipari Kutató Intézet (FEMKUT vagy FKI, 1949), majd az Alumíniumipari Tervező Vállalattal (Aluterv, 1955) való egyesítés (1976) után Alumíniumipari Tervező és Kutatóintézet (Aluterv-FKI); Szervetlen Vegyipari, majd Nehézvegyipari Kutatóintézet (NEVIKI; 1949); belőle vált ki a Vasipari Kutatóintézet (VASKÚT; 1951). Az ipari kutatóhelyek közül a földtani anyagvizsgálat ásványtani oldalának fontosabb bázisai voltak: a Bauxitkutató Vállalat (BKV) balatonalmádi laboratóriuma (1965től);

29 a Mecseki Ércbányászati Vállalat (MÉV) Ásvány-kőzettani Laboratóriuma (1959től), a komlói Szénbányászati Tröszt (1956) később a Komlói Mélyfúró Vállalat (195765), majd az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat (OFKFV) Földtani Anyagvizsgálati Laboratóriuma (1965-től) Komlón, valamint az Országos Érc- és Ásványbányászati Vállalat Központi Laboratóriuma, melyet az OÉÁ létrehozásakor (1964) az Ásványbányászati és az Ércbányászati Központi Laboratóriumok egyesüléséből hoztak létre, és 1967-tól Egerben működött Juhász A. Zoltán, majd Sass Pál vezetésével. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT) 1954-ben hozta létre saját kutatási szervezetét (Tudományos Kutatási és Fejlesztési Főosztály), melynek keretében létrejött egy ásvány-kőzettani vizsgálatokkal is foglalkozó csoport. A kutatási szervezet később Kőolaj- és Földgázbányászati Kutató Intézet (OGIL, 1967-80), majd Magyar Szénhidrogénipari Kutató Fejlesztő Intézet (SzKFI) néven működött (1980-90). V.3.5. Magán- és közgyűjtemények

30 A II. világháború befejezésétől az 1960-as évek végéig egymástól elszigetelten tevékenykedő, kis számú ásványgyűjtő volt hazánkban. A gyűjtés elterjedésének egyrészt a gyöngyösoroszi és rudabányai ércbányákból kikerülő szép ásványok, másrészt a gyűjtők egyre gyakoribb nyugati utazásainak tapasztalatai adtak lendületet. Az egyre nagyobb számú (elsősorban budapesti) gyűjtő egy olyan klubot szeretett volna létrehozni, ahol az " Kun (1990), Soósné (1996), Vincze (1997), Szekeres (2001a,b) és számos szóbeli közlés alapján. 29 A hazai bauxitkutatás történetéről Vizy (1999) nyújt részletes összefoglalást. 30 További részleteket 1. a Kecskeméti & Papp (1994) által szerkesztett tanulmánykötetben.