Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

IV. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA HATTYÚDALA (az 1910/20-as évek fordulójától az 1940/50-es évek fordulójáig)

Handbuch der Mineralogie pótkötetei (1938-tól) illetve a H. Strunz által kiadott Mineralogische Tabellen (1941, 1949) számítottak mérvadónak. A két világháború között a röntgendiffrakciós vizsgálat egyre inkább bevonult az ásványmeghatározás és -leírás eszköztárába. A IV.2.1. pontban vázoltak miatt hazánkban csak 1947-ben került sor arra, hogy egy új fajt röntgendiffrakciós alapokon határozzanak meg. Úgyszintén jellemző adalék, hogy az összes új ásványfajt az elcsatolt területeken lévő típusielőhelyről írták le. Zechmeister László és Vrabély Vera (a pécsi egyetem vegytani tanszékének munkatársai) az erdélyi Szászcsór környéki felső kréta rétegekből Telegdi Roth Károly révén kapott fosszilis gyantát telegdit néven ismertették (1927).

30 1928 őszén Fülöpp Béla és Kupás Gyula ásványgyűjtők Koch Sándornak egy plagionitszerü nagybányai ásványt adtak át vizsgálatra. Koch és az elemző Finály István (MKFI) az ásványt 1929-ben fülöppit néven, a plagionit és semseyit rokonságába tartozó új fajként írta le (70. ábra).

31 70. ábra. A fülöppit kristályrajza Koch Sándortól (1929) 1925-26-ban Felsőbányán a barittal társuló antimonitnak élénksárga kristálykákkal bevont példányait találták. Ezekből Fizély Sándor ny. bányatanácsos küldött Zsivny Viktornak. Ő megállapította, hogy a sárga ásvány egy kevés vizet tartalmazó monoklin, álrombos szimmetriájú bázikus antimon-szulfát, melyet 1929-ben Klebeisberg Kunó gróf vallás- és közoktatási miniszterről klebelsbergit néven ismertetett.

32 (Az ásvány pontos vegyi és kristálytani adatait csak 1980-ban állapították meg amerikai és olasz kutatók.) Zechmeister László és Tóth Géza (a pécsi egyetem vegytani tanszékének munkatársai), valamint Koch Sándor 1934-ben kiscellit néven írt le egy újabb fosszilis gyantát, mely az újlaki téglagyár agyagbányájának kiscelli agyagjában volt található.

33 30 Zechmeister, L. & Vrabély, V. (1927): Über Telegdit, ein fossiles Harz aus Siebenbürgen. Centralbl. Mineral. Abt. A., 287-290. 31 Koch S. (1929): Fülöppit, egy új ásvány Nagybányáról. Math. Termtud. Értés., 46, 663-672; Finály, I. de & Koch, S. (1929): Fülöppite, a new Hungarian mineral of the plagionite-semseyite group. Mineral Mag., 27, 179-184. 12 Zsivny V. (1929): Klebelsbergit, egy új ásvány Felsőbányáról. Math. Termtud. Értés., 46, 19-26. 33 Zechmeister L., Tóth G. & Koch S. (1934): A kiscelli agyagban fellelt fosszilis gyanta vizsgálata. Math. Termtud. Értés., 52, 502-505.