Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

RUHÁZATI IPAR - Szabók (Gyulai Éva)

tóműves, azaz megrendelésre dolgozó szabókat, ez utóbbiak legénye a javító-szolgáltató ipart is műveli, hiszen külön pénzt kap régi ruhák átalakításáért („ha ó művet szab"), ruhatisztításért, illetve a csekélyebb mesterségbeli tudást feltételező posztószoknya készítéséért. A céhtag temetésén való szolgálat a céh minden mesterének és legényének kötelessége, a koporsót az ifjak viszik.

23 Hogy Zemplénben aló. században Patakon és Újhelyen kívül egyéb regionális gazdasági és kézműipari központok is kialakultak, annak éppen két további korai céhalapítás, Varannó és Homonna példája a bizonyítéka. Homonna mezőváros lakosai 1569-ben foglaltatják írásba a városukban működő szabók artikulusait, mégpedig nem mással, mint a közeli mezőváros, Varannó tanácsával, korábbi szabályzatuk ugyanis megsemmisült. A lediktált artikulusok igen hasonlítanak az ugyanebben az évben kiadott pataki-újhelyi statútumra.

24 Az oklevelet 1609-ben, majd a 17. században többször is megerősítik, de már nem a szomszédok, hanem a földesúri család tagjai, a Homonnai Drugethek, mégpedig nem külön oklevélben, hanem az eredeti hártyára írt széljegyzetként.

25 Varannó mezőváros is a Drugeth család birtoka, s 1569-ben a városi tanácstól nyer először artikulusokat,

26 majd II. Ferdinánd az itteni szabóknak mint Homonnai Drugeth János gróf ungi és zempléni főispán, országbíró, felső-magyarországi főkapitány jobbágyainak adományoz királyi kiváltságot 1640-ben. A szabályzat megegyezik a 16. századi pataki és homonnai statútummal. Az oklevél nemcsak a szabóknak, hanem általuk a Varannó környéki szűcsöknek is szól, a gróf ugyanis utasította őket, hogy a szűcsöket is vegyék be a társulatba.

27 A Homonna környéki felső-zempléni régió pezsgő kézműves életének generálója a gazdaságföldrajzi környezet, az itt haladó kereskedelmi utak hálózata, illetve a régióban a 16. században felállított vámhivatalok intézményrendszere lehetett, ugyanakkor a Homonnaiak gazdaságpolitikája is elősegítette a kézművesség fejlődését. Ugyancsak korán, 1583-ban kérnek az uralkodótól, TI. (I.) Rudolftól kiváltságlevelet a sztropkói kézművesek - az aranyművesek, kádárok, mészárosok, vargák, fazekasok stb. — is, akik között a szabómesterek és a szűcsök képviselik a ruházati ipart. A céhkiváltság nemcsak a mezővárosra, hanem a Gersei Petők egész sztropkói uradalmára, vagyis a környékbeli majdnem 50 falura is kiterjed, ami a mezőváros és sorcéhe regionális vezető szerepére mutat.

28 Sztropkónak sem ez az első kiváltsága, hiszen a királyi oklevél leírja, hogy előbb földesuruktól, a gersei Pető János bárótól kértek szabályzatot, melyet a királynak is bemutattak. A nagymihályi szabóknak is földesuruk adott és engedélyezett artikulusokat, melyet a király csak később, 1674-ben kiadott privilégiumában erősít meg.

29 I. Lipót a latin nyelvű artikulusokat nemcsak a szabóknak, hanem a két rokonszakma képviselőinek, a szűcsöknek és gombkötőknek is adományozza, a szabók ugyanis a két szakma művelőinek kérésére őket is bevették céhükbe. Bár céhpecsétjük felirata csak a szabómesterekre