Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)
„ Szív küldi szívnek... " - Halottas búcsúztatók Borsodbótáról és Upponyból
egymással szomszédos községében, Borsodbótcin és Upponyban gyűjtött mai halotti búcsúztatókból közlünk néhányat, s ismertetjük azok helyét és funkcióját e közösségek halotti, temetkezési szokásaiban. Miként a közeli és távolabb eső katolikus falvak temetési szertartásai között, úgy e két település esetében is igen fontos aktusnak számított a búcsúztató levél elmondása. A korábbi évtizedekben igen ritka volt az az eset, hogy akár a legszegényebb család elhunyt tagja is ne kapott volna búcsúztatót. Igaz, gyakran mondták: „amilyen a fizetés, olyan lesz a temetés", de inkább lemondtak a hosszabb (s így drágább) egyházi szertartásról, mintsem a búcsúztató elmaradjon. A búcsúztató verset az 1950-es évekig mind Borsodbótán, mind pedig Upponyban a kántorok, illetve a kántortanítók állították össze és adták elő. 8 Upponyban ilyen funkciót látott el az 1920-1945 közötti időszakban Pintér Károly és Szil Gyula. Búcsúztatóval kísért temetési szertartás községeinkben (életkortól és nemtől függetlenül) mindenkinek járt. így e tisztességben részesült a napos, azaz az éppen csak megkeresztelt csecsemő, 9 de a vadházasok és az öngyilkosok (őket szinte kivétel nélkül elmebetegeknek tekintették!) is. 10 Egy-egy család legföljebb az „igen rossz életű" egyén fölött nem kért búcsúztatót. A verseket közismert halotti énekek dallamára és szövegritmusára a húsz éve Borsodbótán élő Dorogi István esperes írja meg." Általában a „Jézus az én reményem...", a ,JHol vagy, én szerelmes Jézus Krisztusom?..." és a „Van egy gyönyörű kert..." kezdetű gyászénekekre alkalmazza személyes hangú búcsúztatóit. 1 A versek énekes előadója Lőrincz Kálmán, nyugdíjas upponyi bányász, akinek István nevű bátyja korábban szintén viselt hasonló, ún. „laikus kántor"-i tisztet. Érdekességként említem meg, hogy a jó hallású és szép orgánumú templomi előénekes, Lőrincz Kálmán egy véletlen során lett állandó és kedvelt búcsúztató személy. Körülbelül tizenöt éve, tévedés folytán egy alkalommal nem érkezett meg a hívott kántor, így Dorogi esperes a temetési szertartást mega görögkeleti vallású Komlóskáról kiváló összefoglalást nyújt Bartha Elek: A hitélet néprajzi vizsgálata egy zempléni faluban. Debrecen, 1980. 70.; Zólyomi József: Az emberi élet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez fűződő szokások a Mailáth uradalom cselédeinél a két világháború között. Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve 1980. 251-296. - A palóckutatás során monografikus céllal Kunt Ernő (Herman Ottó Múzeum) dolgozza fel az egri Dobó István Vármúzeumban külön archivált „Palóc Adattár" (PA) vonatkozó gyűjtéseit, így fenti kérdőíve XV/5-6. számú - témánkkal összefüggő - kérdéscsoportjának teljes anyagát is ugyanő veti össze! 6 Tóth Zoltán György: A barkók öröklési jogszokásai. Eger, 1947.; bővebben lásd: Paládi-Kovács Attila: A keleti palócok pásztorkodása. Műveltség és Hagyomány VII. Debrecen, 1965.; Paládi-Kovács Attila: A barkó etnikai csoport. Műveltség és Hagyomány X. Debrecen, 1968. 175-219. 7 Ezúton mondok köszönetet Bartók Béla sz. 1937. (Borsodbóta), Bartók Béláné Kriston Hossó Mária sz. 1941. (Borsodbóta), Dorogi István esperes sz. 1925. (Borsodbóta), özv. Kriston Hossó Vencelné Kriston Vizi Piroska sz. 1914. (Borsodbóta), Lőrincz Kálmán sz. 1905. (Uppony), Lőrincz Kálmánné Kalo F. Vilma sz. 1907. (Uppony), Tuza Ernő sz. 1916. (Borsodbóta) és Tuza Emőné Kriston Vizi Margit sz. 1920. (Borsodbóta) adatközlőimnek, munkámat segítő információikért. 8 A kántorság, mint énekesi, majd egyre kiterjedtebb egyházi funkció a kora kereszténység idejére vezethető vissza. A kántortanítóság (a 19. sz. második harmadától) viszont már világi személy működésére is vonatkozott. Kettős funkciójuk 1948-ban, az iskolák államosításával szűnt meg. így legtöbben a tanítóság mellett maradtak. Lásd: Bán Péter (szerk.): Magyar Történelmi Fogalomgyűjtemény I-II. Eger, 1980. 417-418. 9 Bereznay Károly gyűjtése „Uppony község monográfiája" címmel (1930). Megtalálható az egri Dobó István Vármúzeum Néprajzi Adattárában (ENA) 910-69. szám alatt. 10 Vö. Jung\. m. 146-148. " A papok ilyen jellegű tevékenységéhez vö. Bartha i. m. és Szabó i. m. 12 Vö. Lelki gyöngyök. Ima- és énekeskönyv. Budapest, 1925.; Áldjuk az Urat! Ima- és énekeskönyv katolikus hívek számára. Budapest, 1957.; Fiák András: Halotti búcsúztató könyv. Kisdedek, gyermekek, hajadonok és felnőttek felett. Eger, é. n.; Elterjedtségükhöz vö. Ujváry i. m. 141-143., 145-154.
