Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)
Keletközép-Európa népessége a 6-9. században
rekkel kötik össze a gazdálkodást. Dél-Európában és a ligetes sztyeppén élők állatokkal (főként lovakkal) nyomtatták ki a szemeket a kalászokból. Ez a technológia a KözelKelettel kapcsolja össze a gazdálkodókat. Ázsiában Indiában és Kínában szintén ezzel az eljárással dolgoznak. Alkalmasint a szántóművelés munkakultúrájához tartoznak. Ezzel szemben a kontinentális erdőövben és a fenyvesekben élő parasztok nem nyomtattak, hanem maguk csépelték el a learatott kalászokat. Valószínű, hogy ezen technológia a délebbre lakó kollégáik terméséhez mérten jóval csekélyebb tömegével magyarázható meg. A Kárpát-medence síkságán vagy a Fekete-tengertől északra húzódó övezetben nyomtattak, ettől északabbra és mindenütt a hegyvidéken csépeltek. A két technológia elterjedésének határa valószínűleg korántsem volt állandó, ide-oda csúszkált a történelemben. Asztagokat és kazlakat raktak. A majorokban és sok parasztgazdaságban a Középés Északnyugat-Európában oszlopokra állított, emelhető tetejű tárolóépítményeket is építettek (Rutenberg, Lex Baj. parc, szláv nyelvekben obohory, innen a magyar abord), ahol a csépeletlen gabonát és a szénát tárolhatták. Kis méreteik (2x2x3 a maximum) jelzik, milyen csekély készleteket halmoztak fel. A szénát a réten földbe szúrt nyársakra villázták. Néhol egy létraszerü alkotmányt ácsoltak, vízszintes rudakat erősítve a földbeásott gerendákra, mert a reá hányt széna kiszáradt, nem rothadt meg, hiszen átjárta a szél. A ligetes sztyeppén azonban ilyen kezdetleges tárolóberendezések építését sem tartották szükségesnek. Aratás után a rövid szárú kalászokat - oszlopokon álló, fedeles - kasokba rakták, utóérlelték a termést. A kasok a lakóház mellett álltak, de volt arra is példa, hogy a szántóföldön sorjáztak. Aztán ősszel kicsépelték a magvakat. A kicsépelt kalászokból az ocsútól széllel tisztították ki a magvakat, majd az őrölni valót nagyobb fonott kasokban vagy a sík és fátlan vidékeken földbe ásott (többnyire körte alakú) vermekben tárolták. Kölyü segítségével hántoltak. A magvakat mozsarakban törték meg vagy egy antik görög találmány, a kézimalom segítségével megőrölték. A kézimalmot egész Európában mindenütt használták. Csaknem valamennyi parasztháztartásban ezzel őrölték a magvakat. A darát kiszitálták, hogy megtisztítsák a korpától (a megőrölt mag héjának törmelékétől). Idővel kezdték használni a vízimalmokat. A kontinens keleti felén is terjedőben volt - a barbárok lakta Dániában az i. sz. 1. században kifundált - turbinamalom. 12 2.7. TANYÁK ÉS TANYABOKROK Mivel valamennyien családi gazdaságaikból tartották el magukat, továbbá, minthogy a földből (amelyre kiterjeszthették a művelést) továbbra is hatalmas tartalékok álltak rendelkezésükre, mindössze a termőföld foglalásának rendjét kellett meghatározniuk és ennek nyomán megszervezhették gazdálkodásukat. A történelmi időkhöz képest szabadon, egymás korlátozása nélkül birtokolták a földet. A klán, a törzs (mindmegannyi közösség) közterületéből minden család foglalhatott magának egy darabot, ahol letelepedhetett és házának környékén kerteket, szántókat tört fel. Lehetőleg füves tisztásokon telepedtek le, hogy azokat műveljék meg. A kontinentális Európában azon12 Beranová, 1969., Hoffmann, 1998/1., Lohmann, 1993., Nowothnig, 1939: 93-103., Podwinska, 1962., Reinhard, 1965.,Zarys, 1964/1—II., Wielowieskim, I960., Wojciechowski, I960., Zimmermann, 1992.
