Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

BÉL MÁTYÁS: Torna vármegye leírása (1730 körül)

patakoknak a befogadásától megnövekedve és már áradóbb víztömeggel mosva a Horváti és Hidvégardó, majd ezután a Lenke és Nádas közötti partokat, Komjáti és Szentandrás között két ágra válik és itt egy szigetet képezvén, az egyik ágával Rákon folyik keresztül; majd miután újra egyesül a meder, egy magához hasonló folyócskát fogad be magába. Ez részint Szögligetről folyik ide és Ménes a neve, részint pedig Jósvafőről, ahonnét a vízzel együtt a nevét is kapta: mdnmlik Jósvának nevezik; Petri és Szin határát mossa, majd - amint mondottuk - Rakó alatt összefolyva ama másik patakkal, végül a Bódvába ömlik. Az ezzel az összefolyással bővizűbbé vált Bódva nem lép ki azelőtt a kis vármegyénkből, csak miután az Égerszög felőli összefüggő völgyben, Teresztenye és Szőlősardó határán keresztül folyó patakkal gazdagodott; ezután pedig bő vizével Borsod területére folyik át. A vize egyébiránt tiszta és egészséges ivóvízül szolgál, hacsak a patakok sara be nem szennyezi. Az említett hegyi patakoknak a sebes folyása miatt maga a folyó is gyorssá és sokkal erősebb sodrásúvá válik. Ennélfogva nagy csörgedezéssel folyik és eléggé ritkán - amikor tudniillik módfelett hideg a tél - fagy be; úgy hallottuk, hogy ezt nemcsak a rohanó folyásának kell tulajdonítani, hanem a beléje ömlő patakok meleg vizének is. Ennek köszönhetően alkalmas arra, hogy nyáron és télen egyaránt malmokat hajtson. Legfőképpen kövek között élő halakat nevel, s ezek közül is ott, ahol kisebb a vize, kiváló nagyságú és ízű pisztrángokat, amelyek részint a medrében jönnek a világra, részint pedig a beömlő patakok vizével mintegy idegenként ide kerülve, szívélyes fogadtatásban részesülnek. - Hátra van még egy másik folyó is, amely a Szepességgel határos részen ered kettős forrásból; ezek közül az egyik Barka, a másik Lucska fölött fakad, s miután e két forrás az utóbbi falu alatt egy mederben egyesült, az alant elterülő völgyön folyik végig a szepesi hegyek határán, miközben jobb oldalon Kovácsi, bal oldalon pedig Dernő és Hárskút határát mossa, s Krasznahorkánál éri el a gömöri végeket. E folyócska legelsősorban rákokban és pisztrángokban gazdag. Ezek voltak a tornaiak patakjai vagy folyóvizei, amelyek bizonnyal sok alkalmatossággal szolgálnak, ha az elég gyakori áradásaik során medrükből kilépve a szomszédos területeket nem tennék tönkre. VII. § Most a levegő természetét fogjuk érintőlegesen értékelni; ez egészséges és kiválóan mérsékelt. A nap sugaraitól sem hevül fel ugyanis könnyen, mivel a magas hegyeknek és a mély völgyeknek a sűrűn való váltakozása nem engedi be ide a túlságosan nagy hőséget, s félreeső lévén a fekvése, semmiféle járvány sem jut el könnyen ide, mivel ha valamilyen lomha mozgású pára megülne itt, azt a nagy erővel fújó szelek szétszórják. Azt azonban bizonnyal e kicsiny vármegye alkalmatlanságai közé sorolhatjuk, hogy részint csaknem állandóan és eléggé erősen fújnak itt a szelek, részint pedig nemcsak hideg, hanem olykor módfelett hosszú teleket is kénytelen elszenvedni. - A talaj mindenfelé köves, vagy legalábbis homok vagy föveny csúfítja el, s ennek következtében csak rosszul tűri mindazt, amit beléje vetnek. Sőt, ahol termőre fordul, a hideg miatt ott is nem ritkán kifagynak a vetések és nem érnek be megfelelően az aratásra. Ennek a dolognak a következménye tehát, hogy az itteni mezei gazdálkodás nehezebb, mint másutt, s hogy a termés is szűkösebb. Ahol azonban jobb a szántóföld, ott mindenféle gabona megterem, mégpedig sokkal nemesebb annál, mint amelyet a síksági vidék érlel. - Jóllehet a vidék