Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

BÉL MÁTYÁS: Torna vármegye leírása (1730 körül)

mostoha, a szőlőt azonban ennek ellenére nem csupán eltűri, hanem mindenfelé eléggé gazdagon érleli is, legelsősorban azokon a helyeken, ahol a hegyoldalak észak felé fordulnak és a szokásosnál forróbb déli napsugarak jól érik őket. Az ilyen részeken nem csupán jól megérik a szőlő a szüretre, hanem ontja is a nemes bort, amely - mint némelyek akarják - az ízét tekintve alig különbözik egy kissé a bazini bortól. Ahol viszont más a fekvés mivolta, ott könnyen szenved kárt a szőlő és gyengébben is érleli meg a termését. - A szőlőskertek természetét követik a gyümölcsöskertek is. Ha tudniillik alkalmatos helyen fekszenek, ahol védve vannak az időjárás kártételeitől, akkor gazdagon megteremnek mindenféle gyümölcsöt. S valóban megfigyelhetjük itt az almák és a körték jeles sokféleségét; a szilváknak pedig, ha az év kedvező, akkor csaknem mérhetetlen a bősége. Elég gyakran megesik azonban, hogy ha a gyümölcsöskertek nyitottabb fekvésűek, akkor a gyümölcs már virágjában, vagy fejlődése során, igen közel a megéréshez elpusztul a dér és a minden reménységet elragadó hidegebb szelek miatt. VIII. § A mi kicsiny vármegyénk aligha bővelkedik jobban bármilyen más dologban, mint a takarmányban. Mert bizony nem csupán az alacsony fekvésű és sík helyeken vannak kaszálórétjei, hanem szerte a hegyek meredek oldalain és kopasz csúcsain is; de az erdők sem szűkölködnek legelőkben, főképpen azok nem, amelyek ritkásan vannak benőve tölgyfával és bükkfával. Nem hiányoznak tehát a helyek, ahová ki lehet hajtani a gulyákat és a nyájakat. - A szarvasmarhák itteni fajtája alakját és nagyságát nézve egyébként vetekszik bármilyen más hegyi fajtával: a jószágok rövid és alacsony testúek, kurta lábúak, egyenlőtlenül hajló szarvúak, valamint komor és tarka színűek. Előfordul azonban a magyar fajta is, amelyet részint a szomszédos vidékekről szereztek, részint pedig otthon tenyésztettek tovább. A juhokra még nagyobb figyelmet fordítanak a falusi lakosok, akiket a vidék alkalmatos volta csábít az ezzel a dologgal való foglalkozásra. Gyakorta elmondottuk már, hogy sehol máshol nem lehet a juhnyájakat jobban tartani, mint a fűben gazdag hegyeken. Ezen alkalmatosságnak nem kevésbé örvendenek a tornaiak, mint amennyire azt a zólyomiaknál és a liptóiaknál megfigyeltük. A sajt azonban, amelyet itt készítenek, sokkal savanyúbb és a megromlásra is hajlamosabb - de nem tudom, hogy vajon a tejnek, vagy a sajtkészítés módjának a rovására kell-e ezt írni? Köztudott, hogy az itteni gyapjú is merevebb: ezt némelyek a nyájakat érő szelek keménységének, mások a takarmánynak tulajdonítják, mi pedig a nem megfelelő nyírásnak, mivel a legjobb gyapjú sem lesz puha ismét kinőve és könnyen meg is romolhat, ha korábban nem jól vágták le. így tehát ebből alig származik valami más jövedelme is a parasztoknak, mint az, hogy teljesen merev és minden egyébnél durvább köpönyegeket készítenek maguknak. - Sikeresebben és kisebb gonddal hizlalják a sertéseket. Amint ugyanis az anyakocák a világra hozzák a malacokat, ezek rögtön követik a kondát és járják a makktermő erdőket, s miközben a gazdájuk feléjük sem néz, felnőnek és alkalmatosakká válnak a hizlalásra. Nincs ugyanis még egy vidék, amelyik megfelelőbb lenne a sertések tenyésztésére. Az erdők, a berkek és a ligetek rendkívüli módon bővelkednek tudniillik tölgymakkban az egyik helyen, másutt pedig bükkmakkban. Az etetéshez tehát semmi másra nincs szükség, csupán a kondás szolgálatára, aki az erdőket járja a nyájjal és éjszaka behajtja azt egy karámba. Valóban innét veszik a lakosok a jö-