Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK
Jánosíkot csak egy boszorkány segítségével tudták elfogni. Amikor üldözték, egy boszorkány azt kiabálta: szórjanak borsót a lába alá és vágják el a gatyamadzagját! Liptóban végezték ki. A király megbüntette a liptóiakat, amiért Jánosíkot kivégezték. Büntetésül évente négy véka aranyat fizettek a liptóiak a királynak. Relkovic D. a Jánosík-mondák egyik érdekes variánsát közli Bajmócról (Nyitra megye). E monda szerint Jánosík négyszáz évvel ezelőtt élt. Családja is volt. A bandája tizenkét betyárból állott. Kincseiket a bajmóci vár alagútjába rejtették. Elfogatásuk után mindannyiukat halálra ítélték. Jánosík társait felakasztották, őt pedig a vár börtönébe zárták, hogy ott éhen haljon. Csak leányának engedték meg, hogy meglátogassa. A fiatalasszonyt mindig gondosan átkutatták, nehogy ételt vigyen be az apjának. Már néhány hónapja zárva volt Jánosík és még mindig élt. Megkegyelmeztek neki. Senki sem tudta, hogy Jánosíkot a leánya - akinek éppen akkor volt kisgyermeke - szoptatta mindennapi látogatása alkalmával. 1 Matunák M. több cikkben közöl Jánosíkra vonatkozó dalokat, mondákat. 15 A szlovákokkal foglalkozó magyar nyelvű tanulmányok, könyvek néprajzi fejezeteiben rendszerint találunk Jánosíkra vonatkozó mondákat, történeteket. 16 A múlt századi magyar újságok hasábjain is találkozunk Jánosík alakjával. így a múlt században lejegyzett monda szerint Jánosíknak a magától ütő botja mellett volt egy varázsfurulyája is. Táncolnia kellett annak, aki a hangját meghallotta. Jánosík kivégzése előtt, amikor utoljára megfújta a furulyáját, a hóhér és a pap is táncra kerekedett. 17 Végül utalunk még egy 19. századi lejegyzésre, amelyet a Trencsén megye helyneveiről szóló kéziratos munkában olvashatunk. A monda Terchovaval, Jánosík szülőföldjével kapcsolatban szlovákul emlékezik meg a híres betyárról: „Povest v Obci tá panuje ze v Doline Vratnej která v celej Stolici pre jej Romanticnos známe jest zbojnik pod menőm Jánosík známy bival a poklady v skalach vratnanskich skrité mai". 18 Úgy gondolom, hogy mindezek az adatok hasznosan egészítik ki a Jánosíkról szóló eddigi irodalmat. A magyar adatok igen szépen mutatják a szlovák és a magyar nép hagyományában rejlő azonos elemeket, a szoros interetnikus kapcsolatot. Betyárok barlangja A következő monda a dernői hagyományban volt ismeretes. Ulman Lajosné Jarabkó Margit (55 é.) mondta el 1973-ban: A falunktól délre fekszik a Bikkes nevű hegység. Ez a szép gyöngyvirágos mészkőhegység hosszú éveken át volt búvóhelye a betyároknak. Van benne egy barlang, aminek a bejáratát nagyon nehezen lehet megtalálni. Ebbe a barlangba hordták össze a betyárok a pénzt és más mindenféle kincseket, amit az uraktól összeraboltak. Az öregek mindig mondták, hogy rengeteg kincset rejteget a Bikkes. Jánosík is tanyázott benne a bandájával. Amikor elfogták őket, egy embernek sikerült megszökni, de annak egy másik banda kiszúrta a szemét, hogy a barlang bejáratát ne tudja megmutatni. A betyárok tartottak arról, hogy esetleg felfedezik a bejáratot, ezért a pénzt és az ékszereket berakták egy vasfazékba. A Bikkes alatt a Pitrik tetőn volt egy sok évszázados odvas tölgyfa. Annak az odújába dugták el a fazekat. Nem is érte volna ott semmi baj, de a fába beleütött a villám és a fa teljesen megégett. A vasfazékban az arany összeolvadt. Csak egy marék troszka maradt belőle. De sokan úgy hitték, hogy a kincs nem égett el, hanem a barlangban van. Amikor a betyárvilág megszűnt, a barlang bejáratára vasajtót tettek. Hiába volt bezárva, minden évbe Szent János napjának reggelén a vasajtó magától kinyílott. Egész nap nyitva volt. Szárítkozott a kincs. Az ajtó magától bezárult, de nem lehetett tudni, hogy mikor. Ha valaki bemerészkedett, hogy a kincset megszerezze, az ajtó rázárult és örökre bent maradt. 14 Relkovic O.: Bajmóci néphit és népmondák. Ethn., XXXI. 1920. 79. 15 Matunák M.: Jánosík-dalok. Ethn., XXII. 1911. 232-236.; Matunák M.: Jánosík és társai. Ethn., XIX. 1908. 299-309. 16 Pechány A.: A magyarországi tótok. Budapest, 1913. 82-83.; Komoróczy M.: Gömör-Kishont vármegye népe. In: Gömör-Kishont vármegye (szerk.: Borovszky S.). Budapest, é. n. 164-204. 17 Gáspár /.. Zólyomi tündér-uralom. Vasárnapi Újság, XVIII. 1871. 599-600. 18 Pesty F.: Helynévgyüjtés, Trencsén megye. Kézirat. Széchényi Könyvtár.
