Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN

Élelmiszerek tárolása Csaknem minden gömöri faluban vájtak jégveremnek való gödröt. Alsószuhán a község északi oldalában volt, tetejét gabonaszalmával fedték le. Amikor a jég a patakban vastagra hízott, a faluban kidobolták, hogy „a gyalog emberek menjenek csákánnyal, fejszével jeget vágni, a szekeres emberek pedig jeget szállítani". Bakózták és szalmával betakarták. Élelmiszerek fagyasztására ritkán, leginkább gyógyításhoz használták az orvosok. Dernői jégverem 1938-ig Táncos Mór élelmiszerkereskedö tulajdonában volt. A jégverem feltöltését a községháza szorgalmazta, hogy a gyárban, bányában dolgozók húsellátása biztosítva legyen. A mészáros ott tárolta a tőkehúst, a kereskedő pedig az italt, sört, bort. A jégverem fenntartásáról a község gondoskodott, az vágatta a jeget a Csermosnya-patakból. Ebben a faluban is kidobolták, hogy mikorra hívják jégvágásra a falu lakóit. Minden háztól köteles volt egy személy részt venni ezen a közmunkán. A parasztok szekérrel jelentek meg és hordták, a munkások, bányászok meg kétkezi munkájukkal vágták a folyóban a jeget. Mikor készen lettek a verem feltöltésével, a kereskedő minden személynek adott egy csésze rumos teát - emlékezik Ulmanné Jarabkó Margit. A Turóc völgyében szintén majdnem mindegyik településen volt verem. Lévárton például két vermet alakítottak ki, egyiket a fürdőben, a másikat a kastélyban. Ez utóbbi 1914-ig üzemelt, a fürdőbeli 1940ig. A kastélyban lévő jégverembe csak a kastély lakói vihettek élelmiszert tárolni. A fürdőbeli verem használatához viszont a falusiak is kaptak jogot. Úgy emlékeznek vissza, hogy a faluközösség tulajdona volt, mert közmunkával gyűjtötték össze a bele való jeget. Előfordult, hogy a falu megtagadta a jégverem feltöltését közmunkával, így a használata véglegesen a fürdő tulajdonosára szállt át. A vermet a befagyott Turóc patakból termelték ki akkor, amikor legalább mínusz 15 fokos átlagos napi hőmérséklet volt, a jeget nagy kockákra vágták fel és úgy szállították a verembe, ahol nagy kalapáccsal összetörték apróra, majd vízzel állandóan öntözték. Amikor a verem megtelt összetörött jéggel, a víz hatására már össze is fagyott egy nagy tömbbé. Ezt aztán búzapolyvával vastagon leszórták és a jól záródó veremajtót rácsukták. Ajtaja dupla deszkából készült, a deszkák közötti rés szalmával és polyvával volt kibélelve, hogy jól szigeteljen. A verem padlózatát kőkockával úgy rakták ki, hogy az olvadáskor keletkezett víz a kockák között elszivárogjon. Deszkából való tetőzetét kúp alakúra formálták, amit kívülről is jó vastagon lefedtek zsúppal. A három völgy falvaiban a lakóházak alatt nem építettek pincét. Dernőn mindössze öt pincét számoltak meg, de azokat sem az épületek alatt találtuk, mert a faluban magasan állt a talajvíz. A Turócvölgyi falvak kertjei a hegy alá nyúlnak és domboldalra, a kertekben vájtak pincének való lyukat. Néhol több családnak, például rokonságnak volt közös pincéje. A pincelyukat tégla alakúra ásták ki, ahol esetleg a föld beomladozott, ott deszkával kibélelték a pince falát és tetejét. A föld feletti részt pedig zöld fűvel begyepesítették. A pince alját is bedeszkázták, és ha víz fakadt fel benne, akkor a vizet kis árokkal a padló alatt elvezették. A pincében deszkából rekeszeket állítottak fel, azokban tárolták a krumplit télen. A Szuha-völgyben földlikpince a neve az ilyen földbe vájt tároló lyuknak. Néhol téglával rakták ki, bótozták, a tetejére orgonabokrot ültettek. Ezekbe a pincékbe rakták el a krumplit, sárgarépát, zöldséget és tormát. Itt hűtötték le a tejet, tejfelt, ételmaradékot. Nyáron nyers húst is itt tároltak benne szombatról vasárnapra. A frissen fejt tej a hűvösben jobban feladta a tejfölt, mint a kamrában. A Szuha völgyében századunk elején kezdtek építeni olyan kőházakat, amelyek alatt pince húzódik. A zöldségfélék tárolására kiválóan alkalmas kerti pincék lassan elpusztulnak, számuk egyre kevesebb. A századfordulón a Turóc-völgyben még minden ház előtt vagy a ház végén kilátszódott a zöldséges pincécske domborulata a föld felszínéből. Ezekben a vermekben tárolták a petrezselymet, sárgarépát, karalábét. Kendertilolásnál maradt úgynevezett pazdernyával bélelték ki. A tetejére is ezt tettek, de a mennyezetet ledeszkázták. Mivel a pince bejárata a lakóház eresze alá nyúlt, így tél idején a gazdaszszony akármikor kibonthatta és vissza is takarta. A kerti pincékben ritkán, de az új házak alatti pincékben már gyakran tároltak ételféleségeket, pl. habart babot, lencsét, káposztát, salátát egy-két napra, de a tejfölt is itt gyűjtötték össze, míg a köpülésre nem került sor. „Az aludttej is csak akkor volt igazi, ha a tej a pincében aludt meg" - vélték többen is. Az ételeket mázas kétfülü cserépedényekben - fazekokban - tárolták fedővel befedve, a tejfölt pedig tejfölös szilkében, a tejet tejescsuprokban, hogy fel ne vesse a