Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN

savó. Ahol nem volt a portán jó ivóvizet adó kút és a vizet valamelyik távolabb található forrásból nyerték, azt is a pincében tartották korsóban, butykosban vagy kantában. Deresken három vízforrásból meríthettek ivóvizet, az Alvég a halastóból, a Derékalja a Láckútból, a Felvég a Mogyoróska-patakból. Lévártnak volt közös falukútja, de a Turóc-patak vizét is itták. Felmérésünk idején minden háznál volt komora, Dernőn kettő is. Az egyiket száraz komorának hívták, mert ott tárolták szuszékokban, hombárban a gabonaneműiket, a lisztet és a polcokon a kenyeret és egyéb élelmiszereket, a kenyérsütéshez szükséges felszereléseket, a padlásba rögzített szögeken a füstölt húst, szalonnát, kolbászt, sódart. Itt tartották a köpülőt, dézsákat, mosóteknőt, teknőtartó lábat, sütőlapátot, szénvonót. A komorában állt a sarokban egy nagy hordó, amelyben korpát tároltak. A száraz komoran kívül a lakóházban még kialakítottak egy másik, kisebb helyiséget is komorának, ebben tárolták a burgonyát és más zöldségfélét, száraz korszakban répa- és petrezselyemgyökeret, mahotkába rakva karalábé stb. Erre a helyiségre ott volt szükség, ahol talajtani adottságok miatt nem tudtak földbe ásott vermet kialakítani. Az idős emberek tapasztalata szerint a vermekben tárolt burgonya jobb ízű, mint a kamorában tarolté, ültetésre is alkalmasabb, mert későbben csírázik. A kamorákat kicsiny ablakokkal építették, hogy belseje sötét legyen és úgy tájolták, hogy nyáron is alacsonyabb legyen a hőmérséklete, mint kint a szabadban. Ez a hűvös helyiség kiválóan alkalmas volt élelmiszerek tárolására. Az egyik falfelületét bepolcozták és a polcokon sorakoztak a befőttek, a különféle edények egyikében-másikában volt is valami, pl. bab, mák stb. Az alsó polcra került a zsíros edény, egy tálban a vaj és a sütésből megmaradt átszitált liszt, amelyet egy fazékban tároltak ideiglenesen addig, míg fel nem használták. A pitvarból a kamrába került ki az a speciális tároló bútor, amelyet tájainkon élésládának neveznek. Ez egy-másfél méter hosszú, 80 cm széles, 50-70 cm magas deszkából összeállított láda. Tetejét sarokvason járó fedőajtó zárta. Ennek a belseje fiókokra volt elrekesztve, ott tartották a zsírt, szalonnát, lisztet, mákot, kukoricakását, hüvelyeseket, füstölt szalonnát. Mivel a szalonna igen megbecsült tápláléknak számított, ezért előfordult, hogy a ládában zabszalma közt tárolták, úgy, mint a sódart. A földművelésből élő családoknál élelmiszert tartottak az első házban (a tiszta szobában) is, amelyet télen nem fűtöttek. Az első házat csak keresztelőkor, lakodalomkor, búcsúkor és temetéskor használták. A többi napokon itt tárolták a tejfölt, a vajat, a túrót, a tojást, a legtöbb helyen az ajtó mögött a földön. A szekrény tetejére tették a lekvárt, zafiot. Az egyik sarokban állt a zsírosbödön. Az ablak között az uborkásüveg. A szőlőfürtöket felkötötték a szoba mennyezetére. Azokban a dernői otthonokban, ahol gyári munkások és bányászok laktak, nem volt két szoba, így az élelmiszereket csak a kamorában tarthatták, de disznóvágás után az összes füstölt húskészítményt a padlásra vitték, ahol olyan ládában tárolták, melynek szellőztető rostja volt. A láda ajtaját lakattal zárták le. A konyhában állt az élésládájuk, amiben sót, cukrot, darát, rizst, babot raktároztak. Tartósítási módok Ha azt akarták, hogy a frissen fejt tej ne savanyodjon meg, akkor egy butykosban leeresztették a kútba, ahol egy-két napig megőrizte eredeti állapotát. A túrót savóban egy hétig is tarthatták. A vajat hűvös helyen vízben hagyták egy-két napig, hogy később se avasodjon meg. A főtt ételeket is a kútba eresztették le, olyannyira, hogy az edény alját már érje a víz. A tejet cserépedényben forralták. Ételeket csak evés előtt melegítettek, de csak annyit, amennyit el is fogyasztottak. Befőzés A konzerválási eljárások egyik újabb változata a befőzés. A Turóc-völgyben 1910 után kezdett meghonosodni, amikor az Amerikából hazajöttek paradicsomot tettek el télire. A Csermosnya-völgyben is csak az első világháborút követő évekre vezetik vissza a befőzés gyakorlatát. Először paradicsomot konzerváltak ily módon, mert nem kellett hozzá cukor. A paradicsomot apróra felvágták és fazékban