Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

III. TÁJAK, NÉPCSOPORTOK REPREZENTATÍV SZEREPBEN - 1. „Népművészetünk drága koronája" A kalotaszegi népművészet felfedezése

zonyára ki fog fejlődni a magyar művészet: hogy aztán éreztesse nemesítő erejét a magyar munka összességével".

42 Véleményük szerint Kalotaszegen az élet és a művészet még nem vált szét, „a népművészet az őt körülvevő élettel azonos. Ott az embernek minden fúrása-faragása, varrása és szövése az igazi, az istenadta művészet bélyegét viseli magán" - állapítja meg Körösfői Kriesch a Magyar Iparművészet hasábjain. Kalotaszeg tehát a művészettel átitatott erkölcsös, munkás élet példája a gödöllői művészek világképében, s így szemben áll a kapitalizmus embert géppé süllyesztő világával. A gödöllői művésztelep programját is ez a Kalotaszeg meghatározta idealizált népmüvészetkép alakította: „... a modern művészetnek le kell vonnia a népművészet tanulságait, formakincsét lehetőleg megőrizni és továbbfejleszteni, majd módot keresni arra nézve, hogy továbbélhessen... ez a mi feladatunk, gödöllőieknek!".

43 A kalotaszegi népélet művészi megörökítésében kiemelkednek Edvi Illés Aladár akvarelljei, amelyek egyrészt néprajzilag is hitelesek, másrészt azonban megkapó szépséggel és hangulattal tudják visszatükrözni a kalotaszegi népművészet szín- és formabeli harmóniáját. Körösfői Kriesch Aladárt is számos kortörténeti jelentőségű, reprezentatív műre ihlette Kalotaszeg. A kalotaszegi asszonyok című szövött faliképe a gödöllői művésztelep arculatának egyik jellegzetes alkotása. Az ő alkotása, a Templomba menő kalotaszegi nép díszítette 1904-ben a St. Louis-i világkiállításon a magyar pavilont és szerepelt több helyen (így többek között a Czakó Elemér-Györgyi Kálmán szerkesztette A magyaros ízlés című kötet címlapján is) a kalotaszegi népművészet reprezentatív ábrázolásaként. Sármány Ilona megállapítása szerint

4 „ők fedezték fel a képzőművészet számára és képeiken, rajzaikon elsőként alkalmazták majdnem szimbólummá emelve a sajátos, mindig is kissé különálló, archaikus ízű erdélyi műveltségi hagyomány örökségét, a fatornyos falusi templomot, a gótikus faépítészet helyi hagyományait és Kalotaszeg szivárványszínű világát. Náluk szökken szárba igazán az a sajátos képzőművészeti Erdélycentrikusság, mely a székelyeket és Kalotaszeg népét tekinti a legmagyarabb magyaroknak, a legszebb, legősibb hagyományok őrzőinek." így lett interpretációjukban Kalotaszeg „ruskini föld", vagyis a megálmodott ideális élet. Bár tisztában voltak a falusi élet átalakulásának következményeivel, a fogyatkozó, pusztuló népművészeti értékek iránti aggódás, és a sürgető értékmentés jelentősége is áthatotta a gödöllőiek Kalotaszeg-képét:

45 „Sem a kalotaszegi népies művészetet rohamos pusztulásában fel nem tartóztathatjuk, mert hisz a pusztító özönvíznek végig kell száguldania mindenfelé s Kalotaszeg aligha lesz az az Ararát hegye, amelyen a művészet bárkája majd kiköthetne - sem a modern életbe újabb viruló művészetet nem tudunk belevinni mindaddig, míg annak új fundamentumát meg nem vetjük." „Addig pedig menjünk ahhoz a lángoló zsarátnokhoz, mely Kalotaszeg szegény népének primitív művészetéből nekünk világít, hasítsunk belőle egy-egy izzó szilánkot s őrizzük, élesszük szívünk melegével, hogy majdan egy eljövendő korban - új lángra kaphasson." A kalotaszegi népélet művészi témává emelésében szinte diplomáciai fontosságú szerepe volt Walter Crane erdélyi látogatásának 1900-ban. „Crane Walter az angol képzőművészet és iparművészet népművészetből való megújhodásának prófétája, Ruskin és 42 Koronghi Lippich E., 1903. 250. 43 Körösfői Kriesch A., 1909. 1. 44 Sármány /., 1976. 69. 43 Körösfői Kriesch A., 1913.