Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

Ez a korrekt, majdnem hideg megjelenés azonban egy csapásra megváltozott, ha beszéltünk vele. Csak egy parányi dolgot kellett előtte megpendíteni, arckifejezését egyszerre mintha begyújtották volna. Nagy szemei ilyenkor még jobban tágulni kezdtek, s szinte sütötték a tárgyat, amiről szó volt. Nyomban megnyilvánult nagy elmélyedő képessége s a mélység szeretete. A beszélgetés tárgya nem lehetett olyan jelentéktelen, hogy kiszélesíteni, s a jelenség érdekességét méltányolni ne tudta volna. »Tudos festo« - szinte hallom, amint mondják. " Bernáth Aurél: Emlékezés Réti Istvánra. In: írások a művészetről. Bp., 1947. 63. Thorma János (1870-1937): Önarckép 1897. (MNG) „[Thorma] Szép, konok és komoly napbarnított férfi volt, egyenes tartással, erős arcvonásokkal és fehér hajjal. Csendes, szilárd, bár szűkszavú beszéde súlyt adott mondatainak, és nézése is támogatta szavát, ahogy egy kissé oldalról szemügyre vette a vele társalgót. Aki ilyen megnyerő külsővel születik, megengedheti magának, hogy ne feszítse meg szellemét. Az ilyen emberek szájából a régi bölcsességek új igazságként hatnak, sőt köznapi, majdnem elkoptatott bölcsességeket is szívesen hallunk tőlük, mert szeretetre méltó egyéniségük új ruhába öltözteti őket./.../ Thorma életét ez a 67-es kiegyezés által lefojtott, de mégis pislákoló szabadság-eszmény tölti ki, és ennek megörökítésére áldozza egész művészetét. Nem tudom kínálkozott-e alkalom életében, hogy ezt a lázadást, melyet két nagy festményének [Talpra magyar, Aradi vértanúk] tárgya rejt, ha csak egy káromkodással is kinyilvánítsa. A rebellió nyilván csak a szívében égett.