Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

De amilyen kicsi a szikra, amely egy képet elindít, oly megrendítő az, hogy egy élet telik el parazsa szításával. Ez a kitartás megható. Képet ad egy szilárd magyar jellemről, aki egy önelégült korban megingathatatlanul hordja magában azt az eszményt, melyet a kortársak egy része már felejt, vagy cigánymuzsikával zsongít el, és csak kétszer egy évben, az évfordulókon, zászlókkal és szavalatokkal ünnepel, de nagyrészt alig ügyel már arra, hogy az a zászló, melyet padlása ablakán kidug, ne rongyos és fakult legyen. " Bernáth Aurél: Utak Pannóniából. Bp., 1960. 23. és 25. Ferenczy Károly (1862-1917): Önarckép 1910. (MNG) [Ferenczy Károly] „Magas, karcsú, szikár alak; szabályos arcvonások, feltűnően finom arcél. Kék szem; szőke szinek, bár haja inkább sötét, bajusza, szakálla szőke; voltak szakállas korszakai, viszont volt teljesen borotvált, oly időben, amikor ez mifelénk még szokatlan volt s angolos különcködés számba ment. /.../ Amint maga mondja, már 27 éves volt, mikor Parisban, julianista korszaka végén, első képét, Kallós Ede arcképét megfestette. »Az első kép!« mily fontos határpont, mérföldjelző a művészpályán! Egy másik fontos megmozdulás, amikor családostul megtette a nagy utat Szentendrétől Münchenig. Egy harmadik, ugyancsak nagyjelentőségű fordulat, amikor Münchennek búcsút mondva, hazautaztunk Magyarországba, Nagybányára... Tavasz, májusi verőfényben a csomagolás, készülődés; apám előreutazik, aztán jövünk mi, anyám, két kis testvérem, akik akkor bajor tájszólásban beszélgetnek, gügyögnek egymással, és magam, aki már akkor nagymértékben hozzánőttem volt Münchenhez, jobban, mint amennyire magam is tudatában voltam...