Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Balassa Iván: A Duna összeköt - a Duna elválaszt
A DUNA ÖSSZEKÖT - A DUNA ELVÁLASZT BALASSA IVÁN Minden bizonnyal már sokat megfigyelték a folyók összekötő és szétválasztó szerepét, melyet gazdasági, politikai, kulturális vonatkozásban egyaránt ki lehet mutatni. A többirányú történeti mélységű megfigyelések arról tanúskodnak, hogy a több száz, sőt több ezer kilométer hosszúságú folyók népeket, etnikumokat, országokat összekötnek, ugyanezek néhány száz méteres szélessége pedig különböző jellegű határvonalakat hozhatnak létre. Ilyen megfigyeléseket tehetünk egyes esetekben Európa második leghoszszabb, legnagyobb folyójával, a Dunával kapcsolatban is. A Kr. e. korszakban, de még soká utána is, kettős elnevezéssel illették: az eredettől a Vaskapuig Duna és annak változatai, míg onnan kezdve a Fekete-tengerig Ister (Hister) néven emlegették. A Duna szó feltehetően a szkítából származik, mely már az ógörögből is kimutatható és ezt vették át a rómaiak, akik a fluvius 'folyó' mintájára Danuviusnak nevezték. A magyarba a szó keleti, illetve nyugati szláv közvetítéssel került. Az Ister (Istros) trák eredetű, alapszavának jelentése 'erős, mozgékony' és ez valóban illik a hatalmasan hömpölygő alsó szakaszra. A kelták, még inkább a rómaiak korában a Danuvius (Duna) elnevezés egyre inkább az alsó szakaszra is kiterjedt. A magyarság ezzel a névvel egy nagymúltú folyónevet tett magáévá. 1 A Duna jelentőségét az is mutatja, hogy melléje települtek nagy, sőt fővárosok is (Ulm, Regensburg, Linz, Bécs, Pozsony, Esztergom, Buda és Pest, Nándorfehérvár [Belgrád], hogy csak néhányat említsek a legfontosabbak közül). A teljes hossza: 2860 km (a Volgáé 3600), vízterülete: 808 578 km 2 (a Volgáé: 1 460 000 km 2 ). Tehát a Volga csaknem kétszer akkora területet vonz magához, de a történeti és földrajzi adottságok különbözősége miatt nem alakultak ki olyan nagy városok, amint a Duna partján. A Duna vízrendszere Európa teljes terjedelmének mintegy 8%-át köti magához. A történeti Magyarországon Dévénytől Orsováig 997 km-t tett meg és ez idő alatt 91,5 m-t esett. Vízgyűjtőterületének pedig közel 40%-át a Kárpát-medence adta. Mindez mutatja a legkülönbözőbb területeken fontosságát, hiszen a Kárpát-medencének valóságos ütőere. A görögök már Kr. e. a VI. évszázadban említik alsó folyását, de igazában a római korban vált ismertté, mert a hadjáratokban sokszor szerepelt. Ez időtől kezdve domborodott ki különösképpen határ (limes) jellege. Kr. e. és u. néhány évszázadig a Duna alkotta a Római Birodalom északi határát, amikor pedig délfele fordult, akkor kelet felől is az nyújtott bizonyos védelmet. A magyar honfoglalást közvetlenül megelőző időben a Keleti Frank Birodalomnak is a Kárpát-medencében észak és kelet felé, lényegében a Dunántúlon ez volt a határ. A 10. századtól kezdve a Kárpát-medencében megszűnt ez a feladata, de a Balkánon Bulgáriát Havasalföldtől választotta el. A 20. században északon határfolyó Szlovákia felé, délen Szerbia és Románia, valamint Bulgária és Románia, továbbá Ukrajna és Románia között. Mindez az átjárhatóságot megnehezítette. 1 Kiss Lajos 1988. Itt további irodalommal.
