Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Faragó József: A nemzeti jelleg megközelítése a népköltészetben (A magyar és román népballadák példája)

Most a pányvát kézbe vette, Maga is a sárba gázolt, Térdig ő is benne lábolt, Míg a pejkókig elért; Hozzájuk szépen beszélt, S így beszélve, fütyögetve, Ókéi lecsendesítette. A pányvát már mindje tűrte, Kantárt vetett a fejükre, Nyerget asztán egyikükre, A legjobbra, a legszebbre, Majd fölpattant a nyeregbe, S kivezette őket onnan, Indult velük útra nyomban...

39 Korbea balladájában az idézett román szövegrész aránya magyar párjához visszonyítva 29:1, A paripák esetében 162:2, vagyis 81:1; más szóval a példaként választott motívumokat a román balladák huszonkilencszer, illetőleg nyolcvanegyszer nagyobb terjedelemben dolgozták ki, mint magyar társaik. Ezek az arányok nem általánosíthatók, de nem is ritkák; jómagam sem keresgéltem utánuk, hanem emlékezetből, szépségük miatt esett reájuk választásom. Hasonló példákat mindenik dunai román balladagyűjtemény lapjain találhatni, ám az összefüggéseikből kiragadott idézetek még ízelítőt is alig nyújthatnak abból a műélvezetből, amelyet a Duna menti román balladák teljes szövegeinek ismerete: olvasása, legfőképpen azonban élő előadásuk meghallgatása kínál. Az ilyen egyszemélyes előadásnak még van egy gyakori és szembetűnő jele: a ballada cselekményétől független kezdő- és záróformula. Az énekmondó a kezdőformulával figyelmet kér hallgatóitól és bejelenti a sorra kerülő balladát, illetőleg a balladahős nevét. A záróformulában alkalom szerint megköszöni a figyelmet, dicséri vagy élteti a hallgatóságot és többnyire bort kér, hogy megöblítse kiszáradt torkát. Korbea balladájának kezdőformulája a lehető legegyszerűbbek egyike: „Zöldje kis tövislevélnek, / Jó urak, figyelmet kérek, / Korbeáról szól az ének."

40 Hasonlóan egyszerű záróformula, ezúttal Árkos pasa meg a fagy balladája végén: „Mondtam régi éneket, / És mondok még többeket, / Ám míg másba, újba kezdek, / Töltsetek bort az öregnek."

41 A gondolatpárhuzamok a tömör kezdőformula terjedelmet megsokszorozhatják. Egy példa A beteg Dojcsin balladája élén: „Sűrű cserje, zöld berek, / Urak, rám figyeljetek: / Mit még gyermekként tanoltam, / Néktek itt el hadd danoljam. / Kevesebb szó legyen ám, / Hallgasson mind ide rám, / Halljátok, mit szól a szám. / Zöldje ibolyalevélnek, / Dojcsinról regél az ének. / Jószagú bazsalikom, / Fújnám reggelig bizony, / Ha iszom, ha nem iszom."

42 Máskor egy-egy ilyen formula már-már önálló kis alkotásba megy át, mint például Mizil király balladájának záradéka: „Ímhol e román hazában / Gondoljon rá, ki román van! / »Ament« mondjatok dalunkra, / S töltsetek bort poharunkba, / Hogy foghassunk jobba, újba. / Úgy fizet nekünk az ének, / Mint a farkas a szegénynek: / Míg él, erdő-mező rejti, / Puska végül is elejti, / Kés a bőréből kifejti; / Bőrét várja a timár, / Majd rá szűcsök keze vár, / Végül hordja a bojár. / Húsa jut muzsikusoknak, / Béle meg a kobzosoknak!"

43 4. A dunai román népballadák nagy terjedelmét tehát a hivatásos énekmondók gyakorlata indokolja, de mi lehet a magyarázata a magyar népballadák tömörségének? Folklórunkban jó másfél évszázada, a rendszeres gyűjtőmunka megindulása óta nem volt és nincs hivatásos balladaelőadás, az énekmondás gyakorlata azonban a magyar 39 Uo. 220-224. 40 Uo. 158. 41 A bárányka. Román népballadák. Fordította Kiss Jenő. Az utószót és a jegyzeteket írta Faragó József. Buk. 1963. 15. 42 Uo. 90. 43 Három testvér, kilenc sárkány. Román fantasztikus balladák. Fordította Kiss Jenő. Válogatta, szerkesztette, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Faragó József. Buk. 1976. 100.