Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

III. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK, VALAMINT FELDOLGOZÁSUKKAL NYERT JAVAK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN

és más, nagyobb települések jelentős felvásárlói a közeli tájak pálinkájának.

123 Kiterjedt kereskedelem zajlott a múlt században a kárpáti zóna borókapálinkájával is.

124 A piacok, vásárok jellegzetes figurái voltak a pálinkaárus asszonyok, akik - főleg fizetésnapokon - fel-felbukkantak az ipari üzemek és bányák környékén is. Egyéb élelmiszerek Az alábbiakban rövidebben, részletes tematikai kifejtés nélkül szólok az élelmiszerek néhány fajtájáról, s a velük való kereskedelemről. A hús - a paraszti táplálkozási struktúra jellemzői, s különösen romlékonysága miatt - nem volt alkalmas hosszú szállításra. Az igényeket általában helyi vágással szolgálták ki, falvaink nagy részében ma is ritka a hentesüzlet. Voltak azonban kivételek, városi nagy vágóhidak, ill. húspiacok, ahonnan a húst más tájakra is elhordták. Jellemző példája ennek a kassai húspiac, amelyet a felvásárló kupecek sajátos rétege szolgált ki a vágni való sertésekkel, a kész termékeket pedig fogadott fuvarosok szállították a felvidéki bányavárosok, ill. a szepességi bányásztelepülések felé. A kassai sonka sajátos márkanév lett, amely a magyarországi nagyvárosok mellett külföldre is eljutott.

125 Lényegesen intenzívebb forgalom zajlott a szalonnával. Ennek egyik fő piaca Debrecen volt. Már Magda Pál feljegyezte, hogy a Felföld „sok sertést, szalonnát, disznózsírt vészen a' Debretzeni Vásáron az alföldiektől".

126 Debrecen felvásárló központja volt a Hajdúság és a Nyírség szalonnájának, emellett a debreceni mészárosok is jelentős termékmennyiséget állítottak elő. A gömöri, szepesi, sárosi szlovákok maguk is lejöttek Debrecenbe a szalonnáért,

127 de hordták azt a Felvidékre az itt megforduló fuvarosok, idénymunkások, házalók, vándorárusok is.

128 A szalonnakereskedelem egyik fő útvonala a Sajó-völgy volt, ahol Miskolc közvetítésével jutott el rendeltetési helyére.

129 A hajdúvárosok is kereskedtek a füstölt szalonnával,

130 a nyírségi tirpákok egész oldalas szalonnája pedig gömöri falvak közvetítésével került Szepesbe, Sárosba és Liptóba.

]M A hegyaljai mezővárosok jelentős felvevő helyei voltak a Tiszántúl élelmiszerfeleslegének. Debreczeni Ember András 18. századi leírása szerint a Hegyalja: „Tiszántúlról hordja ez minden élelmét, onnan gazdálkodik, veszi segedelmét."

132 Egy 19. századi leírás így szól Hajdúnánás és a Hegyalja kapcsolatáról: „. . . a tetemesb számú hízott sertésekből nyert sok mázsára menő ritka szélességű szalonaikat a Hegyalja vidéki s debreczeni vásárokban szokták áruba bocsátani."

133 A szalonnakereskedelem fontos központja volt Kassa is, ahova Szomolnok, Gölnicbánya, Korompa, Mecenzéfmészárosai lejártak, s szekérszámra vitték a szalonnát a bányavidék felé. De eljártak Kassára a csehek, morvák, lengyelek és sziléziaiak is, egy-egy hetivásáron néha 100 q szalonna is elkelt.

134 123. Mocsáry Antal 1826. II. 44. ; Schram Ferenc 1968. 667. 124. Somogyi Manó 1905. 16. 125. Márkus Mihály 1977. 384-387. 126. Magda Pál 1819. 57. 127. Gunda Béla 1940a. 280. 128. Dankó Imre 1988a. 83-86. ; Paládi-Kovács Attila 1988. 165-166. 129. Dankó Imre 1987. 3-5. 130. Bencsik János 1986. 149. 131. Rácz Sándor \9S3. 30. 132. Debreczeni Ember András 1987. 23. 133. Takács Ede 1860. 78. 134. Márkus Mihály 1977. 384-385.