Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P. - Kovács-Pálffy P. - Zajzon, N.: A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület agyagos kőzetzárványainak ásványai
Kónya P. (szerk.) (2015): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai. TQS Monographs 1. Miskolc-Budapest: Herman Ottó Múzeum és Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, pp. 117-124. A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület agyagos kőzetzárványainak ásványai Minerals of clayey xenoliths from the Bakony-Balaton Highland Volcanic Field, Hungary KÓNYA PÉTER1*, KOVÁCS-PÁLFFY PÉTER2, ZAJZON NORBERT3 ■Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, 1143 Budapest, Stefánia út 14. 22518 Leányvár, Bécsi út 62. 3Miskolci Egyetem, Ásvány- és Kőzettani Tanszék, 3515 Miskolc-Egyetemváros 'e-mail: konya.peter@mfgi.hu Abstract The clayey xenoliths from the basalt of the Bakony-Balaton Highland Volcanic Field (BBHVF) were first studied at the beginning of the 20th century. A revision of the samples of the museum and new sampling lead to the recognition of several types of enclaves. The most dominant are the white, green, brown and grey, massive xenoliths with light colour margin. The biggest xenoliths have brown and grey matrix with cavities or veinlets filled with hydrothermal minerals (e.g. zeolites and carbonates). The third type has high perovskite content in the margin. Dominant components of these xenoliths are clay minerals as smectite and small amounts of chlorite, illite/chlorite and chlorite/smectite regular mixed layer clay minerals. Smectite occurs as di- or trioctahedral clay minerals. The mineral paragenesis of xenoliths was formed in two phases. Magnetite, perovskite, sanidine, spinel, cristobalite, apatite and pyroxenes were formed at high temperature. These minerals usually occur in small amounts in the xenoliths. In the second phase zeolites and carbonates were crystallized by low temperature (around 50-230 °C) hydrothermal fluids. Összefoglalás A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület bazaltjainak agyagos kőzetzárványait a XX. sz. elején vizsgálták először. A különböző múzeumi minták revíziója, valamint az újabb gyűjtések révén többféle zárványtípust különítettünk el. A leggyakoribbak a fehér, barna, szürke, zöld színű tömött zárványok, amelyek peremén világos színű sáv jelenik meg. A legnagyobb xenolitok barna vagy szürke színűek, bennük hidrotermás ásványokkal kitöltött (zeolitok és karbonátok) üregek és erek figyelhetők meg. A harmadik típusú zárványok peremei perovszkitban gazdagok. A zárványok uralkodó komponensei az agyagásványok. Ezen belül leggyakoribbak a szmektitek (di- és trioktaéderes), kisebb mennyiségben klorit, illit/klorit és klorit/szmektit szabályos kevert szerkezetű agyagásványok is megjelennek. Az ásványtársulás két fázisban jött létre. A xenolitok magas hőmérsékletű átalakulása során magnetit, perovszkit, szanidin, spinell, cristobalit, apatit és piroxének keletkeztek. Az ásványok másik csoportját a hidrotermás átalakulás során képződő, alacsonyabb (50-230 °C között) hőmérsékletű fázisok (zeolitok, karbonátok) jelentik. Bevezetés A Mg-Ca-szilikátos, vagy mészszilikátos kőzetzárványokhoz hasonlóan, korábban viszonylag kevés ismerettel rendelkeztünk az agyagos xenolitokról is. Vizsgálataink során a Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület (BBVT) kilenc bazaltbányájából (Badacsonytomaj, Fekete-hegy, Fenyves-hegy, Gulács, Hajagos, Haláp, Hermán-tó-hegy, Prága-hegy, Uzsa) sikerült ilyen zárványokat azonosítani, és róluk részletes elemezéseket készíteni. Az első agyagzárványt a Sarvaly-hegy kőfejtőjében találták meg. Több darabban került elő, eredeti átmérője elérhette a 30-40 cm-t is. A xenolit fala kb. 2 cm vastagságban a kilúgozódás következtében fakószürke, melyen Mauritz (1934) finom, tűs taumazit-kristályokat és pikkelyes heulanditot azonosított. A másik zárványt Erdélyi János gyűjtötte a Halápról. Mauritz (1937) vizsgálatai szerint a kontaktmetamorfózist szenvedett márgás agyag világosszürke alapanyagában spinellkristályok, a zárványt átjáró hófehér erekben taumazit figyelhető meg. A xenolit közelében lévő üregekben gismondin és phillipsit vált ki. A két zárványt a részletes újravizsgálatok alapján az átmeneti zárványtípusba soroltuk. Később, szintén a Halápról Klespitz (1990) említ agyagzárványokat, melyek mellett igen gyakoriak a kvarcxenolitok is. Megfigyelései szerint 1 m2-en akár 180 zárvány is előfordulhat.
