Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P. - Kovács-Pálffy P. - Zajzon, N.: A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület agyagos kőzetzárványainak ásványai
118 Kónya P. et al. A Bazsi melletti Karikás-tető bazaltjának felső részéből Bodorkós (1997) írt le agyagos zárványokat, melyekhez karbonátos (kaiéit és aragonit) és zeolitos (elsősorban phillipsit) ásványtársulás kapcsolódik. A Kovács-Pálffy et al. (2007) által elvégzett részletes vizsgálatok szerint az agyagos kőzetzárványok környezetében megjelenő üregek kitöltő ásványainak elvi paragenetikai sorrendje a következő: pirit —»aragonit (vaskosabb) —> szmektit —> phillipsit —»kabazit —> kaiéit —> aragonit (vékonytűs) —» epigén ásványok. Vizsgálati módszerek A sztereomikroszkópos vizsgálatokat Zeiss gyártmányú 100-szoros nagyítású mikroszkóppal végeztük. A röntgendiffrakciós vizsgálatok az MFGI Röntgenlaboratóriumában Philips PW 1730 diffraktométerrel történtek a következő felvételi körülmények között: Cu-antikatód, 40 kV gyorsítófeszültség és 30 mA csőáram, grafit monokromátor, goniométersebesség 27perc, mérési tartomány 2-66° 20. Az agyagásvány-frakcióról orientált preparátumokat készítettünk, ezeket kezeletlen — FN, etilén-glikolozott — EG (45 °C/12 h), majd hevített — H (490 °C/4 h) állapotban röntgendiffrakciós módszerrel vizsgáltuk meg. A szmektitek rendezettségi állapotát az orientálatlan porfelvételeken a (001) bázisreflexiójuk félmagasság-szélességével (Hb, ° 20) jellemeztük (Thorez 1976,1995). A pásztázó elektronmikroszkópos (SEM) felvételeket és az energiadiszperzív (EDS) vizsgálatokat a Miskolci Egyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszékének JEOL JXA-8600 Superprobe műszerén készítettük 15 kV-os gyorsítófeszültséggel. A nyers eredményeket ZAF-korrekcióval számoltuk át. A polírozott zárványmintákról visszaszórt-elektronképek (BSE) készültek. A kőzetzárványok megjelenése, típusai A több cm-es, vagy dm-es xenolitok elliptikusak, míg a néhány cm átmérőjűek kör, vagy majdnem kör alakúak. A nagyobbik tengelyük hossza leginkább 0,1-5 cm közötti (ezen belül általában 1-3 cm-esek), ritkán előfordulnak 15 cm-t meghaladó példányok is. A xenolitok megjelenésük alapján az alábbi típusba sorolhatók: (1) Fehér, barna, szürke, zöld vagy fekete színű, tömött, fénytelen, kagylós törésű zárványok, melyekben a peremekkel párhuzamosan halványabb színű, néhány mm vastag, tömött érintkezési szegély jelenik meg. A bazalt a szegély felé kb. 5 mmes vastagságban kifakult, közvetlen szegély melletti része egy vékony sávban (~ 1 mm) sötétebb. A kifakult rész alapanyagát szanidin, szmektit, plagioklász, piroxén és kalcit alkotják. E részben néhány minta esetében phillipsites, kalcitos és nátrolitos üregek figyelhetők meg. A zárványban gyakoriak a kalciterek. Elsősorban a Tapolcai-medence bazaltjaira jellemző (1. ábra). (2) Barna vagy szürke színű, tömött vagy repedezett, fénytelen, kagylós törésű, általában kalciterekkel átjárt zárványok, melyekben hidrotermás+miarolitos ásványokat tartalmazó üregek alakultak ki. Elvétve a zárványok mellett phillipsit-tnátrolitos, illetve kalcitos üregek figyelhetők meg. Az e típusba tartozó zárványok átmérője a legnagyobb. A Tátika-csoport és a Tapolcai-medence bazaltjaiban is megjelennek (2. ábra). (3) Világosbarna, tömött, a peremek közelében magas perovszkittartalmú xenolitok. A bazalt a zárvánnyal éles határ 1. ábra. Halvány színű peremmel rendelkező zöld zárvány, (1) típus. Kép- 2. ábra. Romboéderes kalcitkristályokkal kitöltött üreg zárványban, (2) típus, szélesség 3 cm (U 180, Uzsa) Képszélesség 3 cm (Bz 146, Prága-hegy) Figure 1. Green xenolith with light coloured margin, type (I). Width of the picture Figure 2. Canty filled with rhombohedral calcite crystals in xenolith, type (2). Width 3 cm (U180, Uzsa quarry) of the picture 3cm(Bz 146, Prága Hill)
