Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
193 mentén alakultak ki. Ez a hatalmas, az Urálon túlra elhúzódó zóna mindig biztos megélhetést jelentett az itt élt népek számára. A népvándorlás fő vonulatai is itt zajlottak le. A füves puszták humuszban gazdag mezőségi talaján (pl. Ukrajna) igen jó minőségű búza terem. A tiszavidéki búza a „proles hungarica” névvel megjelölt alakkörhöz tartozik.863 A Kárpát-medence (elsősorban a kontinentális éghajlatú Alföld) és peremvidékei (Galícia, Bukovina, Besszarábia, Nyugat-Ukrajna) a világ egyik legjelentősebb búzatermő körzete. Az ún. „ősi magyar búza” tájfajták morfológiailag és élettanilag hasonlóságot mutatnak, ha ugyan meg nem egyeznek a galíciai és nyugat-ukrajnai búzákkal. A Magyar Alföld és az Erdélyi-medence nagy része, a délorosz sztyeppéhez hasonlóan, az erdős sztyeppék zónájába tartozik.864 Az erdős sztyeppék övezetének klímája kontinentális: a nyár száraz és meleg, az ősz rövid, a tél hideg. Az évi csapadék nem éri el a 400 mm-t. A sztyeppefoltok csenkesz (Festuca sulcata, F. pseudovina, F. valesiaca) fajokban gazdagok, leggyakoribb sásféle a lappangó vagy törpesás (Carex humilis), továbbá számos hagyma (Allium spec.), kikerics (Colchicum spec.), bazsarózsa (Paeonia spec.), hérics (Adonis spec.) faj is előfordul. A csernozjom talajon kialakult ligetes sztyeppén a magasfüves részek mellett tölgyes foltok vannak. Jellemző faja a kocsányos tölgy (Quercus robur). A tölgyesekbe tatár juhar (Acer tataricum) és mezei szil (Ulmus minor), helyenként kislevelű hárs (Tilia cordata) elegyedik. Széleibe benyomul a vadalma (Malus silvestris), vadkörte (Pyrus pyraster), galagonya (Crataegus spec.). Nedvesebb helyeken zelnicemegygyet (Padus avium) is találni. Aljnövényzetére jellemző a gyöngyvirág (Convallaria majalis). Erdei fenyvesek (Pinus silvestris) is vannak itt. A folyópartokat kísérő ligeterdők jellemző fafajai: a magas kőris (Fraxinus excelsior), kocsányos tölgy (Quercus robur), mézgás éger (Alnus glutinosa), fehér fűz (Salix alba). A Kárpát-medence legnagyobb kiterjedésű homokvidékei: Duna-Tisza köze, Nyírség, Deliblát. A botanikai és történeti kutatás azt mutatja, hogy ezek a területek csak a késő középkortól kezdve váltak „kultúrsivataggá”. Az Alföldet ekkor még nagyrészt cserjések, ligetek, homoki erdők borították. Ezek reliktum formában a homokvidékek peremein mind a mai napig megtalálhatóak. Az Alföld legnagyobb folyója a Tisza, amely a holocén alatt gyakorlatilag bejárta az egész Tiszántúlt, ebben a mogyoró korszakban vízhozama csökkent, és lassan közelített a 19. századi szabályozása (1846-1867) előtti meder nyomvonalához.865 A Tisza mederváltozásait valamennyi mellékfolyója (Bodrog, Sajó, Hemád, Takta) követte. Korántsem volt azonban mindenütt mocsár. Szikes puszták az Alföldön már régóta léteznek. Ezeknek az ősi, 863 Mándy 1972. 864 Hortobágy-Simon 1981. 865 Bodnár 1999. karakterisztikus szikes pusztáknak a vízháztartása és flórája a 19-20. századi lecsapolások után sem változott. Szemben az ún. másodlagos szikes pusztákkal, amelyek éppen a lecsapolások, belvízrendezések következtében jöttek létre egykor nem, vagy csak igen kis mértékben szikes, réti vagy mocsaras ártéri területekből.866 A Duna-Tisza közének akkor még kevésbé elszikesedett tórendszere és környéke a legeltetést segítette, és jó minőségű szénát adott. Dél-Magyarország és az Alföld egész területén vizek, vízjárta területek, kiterjedt mocsaras voltak. Az árterek jó és változatos megélhetést biztosítottak az ottani lakosságnak. Néprajzi párhuzamok alapján a mindenkori vízálláshoz igazodva szántóföldi földművelést, gyümölcstermesztést, rét- és legelőgazdálkodást is feltételezhetünk az állattenyésztés (ló, szarvasmarha, sertés), a halászat és a pákászás mellett.867 A tápanyagban gazdag vízközeli részek nyilván jobban vonzották a letelepülni vágyókat. A sekély mélységű állóvizekben, az áradások hatására víz alá került területeken, a lápokban és a mocsarakban a felszaporodó planktonok következtében nagy volt a rák- és a halbőség. A megtelepedésre alkalmas helyek az ármentes területek peremei, a vízjárta részekből kiemelkedő hátak voltak. Az időjárás is kedvező volt, hiszen a 800-tól 1200-ig terjedő ún. „kis klímaoptimum” periódusa az elmúlt kétezer év legmelegebb időszaka volt. A klíma csak 1000- től kezdett el nedvesedni, de ez a folyamat határozottá csak a 13. századtól vált.868 A honfoglalás korának természeti képe nagymértékben tükröződik helyneveinkben.869 Györffy és Zólyomi870 el is készítették a Kárpát-medence és Etelköz egy évezred előtti vegetációtérképét. Grynaeus871 megitélése szerint legalább ilyen fontos lenne a növénynevekből képzett helynevek, határjárások adatait a kor növény leleteivel kiegészíteni. A honfoglaló magyarság életmódjának megítélése eltérő. A korábbi felfogás szerint nomádok voltak, és földjeiket szláv rabszolgákkal műveltették. A régészeti hagyatékok azonban azt sugallják, hogy a valóság ennél sokkal összetettebb volt. Tény, hogy a Kárpát-medence 10-11. századi természetföldrajzi viszonyai nem kedveztek a legelőváltó állattenyésztésnek. A Kárpát-medence földrajzi viszonyai pedig meghatározóak voltak a letelepedés utáni gazdálkodásra, településformára. A szállásváltó életmód azonban a hozzá tartozó növénytermesztéssel, különösen az Alföldön, nagyon is valószínű.872 866 Molnár 1999. 867 Andrásfalvy 1973. 868 Rácz 1993. 869 Györffy 1963, 1987. 870 Györffy-Zólyomi 1994, 1996. 871 Grynaeus 1996. 872 Gyulai 1994.
