Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
194 II. 15.3.2. A honfoglalás korának növényleletei A honfoglalás korából nagyon kevés növénytermesztésre utaló magleletünk van (42^13. táblázatok [lásd CD]). Ennek az az oka, hogy a honfoglalás idejéből elsősorban temetők ismertek, ahol növényleletek csak ritkán fordulnak elő. Kivételt jelent a jelenlegi országhatáron kívül egy vezető réteghez tartozó honfoglaló Zemplénben (Zemplín, Szlovákia) előkerült sírja, amelyben kölesszemeket leltek. Ismerve a nomád, félnomád népek étkezési szokásait, ez érthető is, mert körükben a rövid tenyészidejű, gyors növekedésű, viszonylag kevés gondozást igénylő köles számított a legfontosabb gabonafélének. A magyarországi növénytermesztés múltjával foglalkozó kutatók szerint a népvándorlás-, a honfoglalás- és az Árpád-korban a legfontosabb gabonaféle a köles és az árpa voltak, ebből adódóan a legfontosabb étel a kása volt.873 Az archaeobotanikai kutatások azonban módosították ezt az elképzelést. A borsodin kívül a honfoglalás korának eddig ismert egyetlen (10. század eleji) nagyobb magyarországi növénytani leletanyaga Lébény-Billedombról, Takács Miklós 1993. évi ásatásából származik. A honfoglaló magyarság telepének objektumaiból jelentős mennyiségű földminta került begyűjtésre. Az előző korokhoz képest is gazdag: 30 növényfaj magja/termése látott napvilágot.874 Az őskorra jellemző pelyvás búzákat már egyáltalán nem, csak a fejlettebb típust jelentő csupasz közönséges búzát termesztették. A hatsoros árpa mellett, kisebb mértékben ugyan, de kétsoros árpa- és csupasz árpaszemeket is találtunk. Fontos kásanövényük volt a köles, amint azt az előkerült szenült köleskásadarabok is mutatják. Az innen származó rozsszemekkel kapcsolatban megjegyezzük, hogy önállóan vagy búzával keverten (abajdoc, kétszeres) is vethető. A köles másodvetése is elképzelhető. Valószínű, hogy a gabonafélék között a legnagyobb számban előforduló hatsoros árpát is fogyasztották, amint az ebben a korban általános volt. Feltétlenül emberi táplálékul szolgált a köles, a közönséges búza és a rozs. Abból a tényből, hogy a sokféle gabona mellett a konyhakerti főzeléknövények közül csak a borsót találtuk meg, sajátos, ezeket a növényeket háttérbe szorító táplálkozási szokásokra következtetünk, csakúgy, mint az avar korban. A gyomnövények is a kul túrfaj ok termesztésére utalnak. Ezek nagyobb részben tavaszi vetésű gabona vagy konyhakerti gyomtársulás (Polygeno-Chenopodietalia), kisebb részben őszi vetésű vagy gabonagyomtársulás (Secalietea) tagjai. Gyűjtögetésből származott a vadalma, amelynek szenült magját megtaláltuk. Az egykori természeti környezetből bekerült fajok változatos környezetre utalnak: nádas, erdő, rét. Az olyan ruderáliák, mint a vad rezeda (Reseda lutea), fehér somkóró (Melilotus albus), 873 Rapaics 1934, Gaál 1978. 874 Gyulai 1997. madárkeserűfű (Polygonum aviculare), kúszó boglárka (Ranunculus repens) állandó települést jeleznek. II. 15.3.3.3. Gabonaleletek az Árpád-korból A honfoglalás utáni időszakból (10-11. század) már több növénylelet ismert.875 A korai időszakban a köles továbbra is megőrizte vezető helyét (100. kép, 42M3. táblázat - 43. táblázatot lásd a CD-mellékleten). Különösképpen érvényes ez az Alföldre. Kardoskút 10-13. századi falu ásatása során egy kemence alatt elizzott szalma között cereália szemterméseket találtak. A szemek számát tekintve a legfontosabb gabona a köles volt, ezt követte a közönséges búza. A sort a rozs zárta. Tiszaörvény 11-13. századi falu feltárásakor az egyik ház sarkában jelentős mennyiségű, a körülményekből adódóan úgy tűnik, hogy készletezett kölestoklász-maradványokra figyeltek fel. A termesztett köles gyomnövényei lehettek a toklászmaradványok közül kiválogatott baracklevelű keserűfü (Polygonum persicaria), fehér libatop (Chenopodium album), mezei zsázsa (Lepidium campestre), madárkeserüfű (Polygonum aviculare), varjúmák (Hibiscus trionum). Ez a gyomflóra már önmagában is tavaszi vetésű gabonára utal (101-104. kép). Az egykori szántóföld átlagos termőhelyű ruderális területek közelében lehetett. A gabonafélék között talált gyomfajok magasságából következően alacsonyan, a régészeti leletanyagnak megfelelően (fogazatlan) sarlóval arattak. A 10-11. századi leletanyagot vizsgálva előbb csak szórványként, de már előfordul a köleshez képest jóval magasabb földművelési kultúrát feltételező közönséges búza. Biharkeresztes-Ártánd-Nagyfarkasdomb 11. századi temető egyik síijában közönséges búza szemtermése volt. A letelepedés és a növénytermesztésre való áttérés úgy tűnik, hogy a Dunántúlon és az északi országrészben gyorsabban ment végbe, mint az Alföldön. A nyugati és északi országrészből előkerült 11. századi növénytani leletanyagot a hosszabb tenyészidejű (közönséges búza, rozs) és értékesebb gabonafélék termesztése jellemzi (100. kép, 42-43. táblázat [lásd CD]). Ezek a cereáliák magasabb szintű agrotechnikát és folyamatos gondozást igényelnek. Az előkerült gabonafélék faji összetételükben megegyeznek a nyugati országok hasonló korú leleteivel. Nem véletlenül ezek a leletek kora Árpád-kori ispánsági várak, ispánsági székhelyek, kolostorok területéről kerülnek elő, a megszilárduló és Európa-szerte egységes feudális rend és termelési mód központjaiból. A Török Gyula által feltárt 10-12. századi halimbai temető egyik sírjában olyan edényt találtak, amelynek a fenekén lévő pelyvalenyomatok közül búzaszem esett ki.876 Keszthely-Halászcsárda 10—11. századi településének egyik házában szenült gabonaszemeket talál-875 Hartyányi-Nováki-Patay 1967/68, Hartyányi-Nováki 1973/74. 876 Parádi 1959, Szigeti-Szilágyi 2013.
