Goda Gertrud: Holló Barnabás (1865-1917) szobrászművész - Officina Musei 23. (Miskolc, 2016)

szettörténetben. A jól ismert reprodukció azonban korántsem adja vissza azt a magával ragadó élményt, amit az a személyes találkozáskor kivált a nézóból. A 170x440 cm-es méret, a bronz anyagszerű volta nagyban hozzájárul a katartikus élményhez. A szűk Akadémia utca még segít is abban, hogy részesei legyünk az eseménynek, kicsit úgy, ahogyan az első sorból látja a néző a színpadon játszódó drámát. A mindig szórt világításé fal az egységes hatást kedvezően befolyásolja, mégsem lehetünk elégedettek e nagyszerű mű elhelyezésével. (S ez a megállapítás kiváltképp igaz, ha az intézményért sokat fáradozó és nem csekély áldozatot hozó alapítókra gondolunk.)

A felavatásra egy újabb Széchenyi István-ünnepség keretén belül, 1893 januárjában került sor. Általános tetszés övezte a korrekt, akadémikus szellemű alkotást, ami az esemény komolyságához nagyon is illik, s ami a 19. század hivatalos művészi elvárásának megfelelt. Holló Barnabás megmutatta kiváló mintázó készségét és bizonyította kompozíciós felkészültségét, mintegy rászolgálva a megelőlegezett bizalomra.

A megrendelők elégedettsége abban is megnyilvánult, hogy a későbbiekben is számítottak munkájára: Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál, Körösi Csorna Sándor mellképe, Mikszáth Kálmán mellképe ugyancsak az Akadémia palotája számára készült.

A fiatal művész kezdeti sikere után nagy lelkesedéssel fogott a főváros által 1897-ben kiírt Báró Wesselényi Miklós-emléktábla pályázathoz. Ez méretét tekintve kisebb az előbbinél (210x350 cm), de ugyanúgy életképszerű megoldást igényelt. Az 1838-as nagy pesti árvíznek emléket állító mű ama rettenetes éjjelt idézi, ami március 13-án, minden előzetes küzdelem ellenére kegyetlen pusztítást végzett. „A nyomor félig öltözött alakjai - amint Jókai Mór fogalmazott a Kárpáthy Zoltán című regényében - roskatag házacskájuk tetején, kétségbe esve várták szabadítójukat." A helyzet tragikus voltát felismerő árvízi hajós a leginkább rászoruló nincsteleneken segített, akik szorult helyzetükben nem találtak volna más oltalmazót. Hat évtized múltán az újjáépült város lakossága eme szép, epikus szoborművel tisztelgett az áldozatok és báró Wesselényi Miklós emléke előtt.

Ha a Széchenyi-dombormű esetében az akadémizmus mint megfogalmazási mód jut eszünkbe, most a legendás hős megidéztekor a drámai

13