Patay Pál: Zempléni harangok (Officina Musei 18. Miskolc, 2009)

Történeti áttekintés

Történeti áttekintés apjainkban Zemplén legöregebb harangja is csak nemrég ért meg 375 évet. Meglepő, hogy egyetlen középkori harang sem maradt fenn a vidékünkön, holott találhatók ilyenek hazánknak a török hadjáratok, portyázások által gyakran sújtott, sőt évtizedeken át török uralom alatt álló területein is, például Nógrádban, Hevesben. 1 9" Pedig sértetlen középkori templomok szép számmal léteznek ma is errefelé (Karcsa, Felsőregmec, Bodrogkeresztúr, Sárospatak). Az írott források is csak néhány esetben emlékeznek meg olyan, ma már nem létező harangról, amely feltehetőleg hosszú évszázadokon át szólt. így nemigen kételkedhetünk abban, hogy a makkoshotykai reformátusoknak 1782-ben meglévő harangja a reformáció előtti időből való volt: „egy kereszt, egy Krisztus a bélyege, jött által a Reformációval együtt" - írták róla. Ugyanakkor Nagyrozvágyon is volt egy, amelyen az „írás Né­met betűkből áll". Azaz minuszkulákból, így legkésőbb a XVI. század végén önthet­ték. Ugyancsak „egy igen régi harangotskával" rendelkeztek ekkor a lácaiak is, és „felettébb régi"-ről emlékeztek meg Ricsén. A rajta lévő jelek alapján katolikusoktól (azaz a reformációt megelőző időből) származónak nevezte az 1772. évi Canonica visitatio a berzéki reformátusok harangját is. Ezek alapján tehát jogosan feltételez­hetjük, hogy a középkorban a falvak el voltak látva - legalábbis a zömük — harang­gal, legkevesebb eggyel-eggyel. A XVI. század folyamán is csak annak legvégén öntött harangokról vannak adataink. Egy 1584-ben öntött szólt még 1772-ben is Tállyán. Az olaszliszkai re­formátusoknak is volt egy 1594-ben öntöttje, ami azonban a templomukkal együtt a katolikusok birtokába került. A protestánsok ideológiáját tükröző „VERBUM DOMINI MANET IN AETERNUM" (Az Úr igéje megmarad mindörökké) felirat alapján ugyancsak protestáns templom számára készült a füzén katolikusok egykori harangja. Rudoph Binger öntötte 1596-ban. 19 1 A mester életútját nem ismerjük, nem tudjuk, volt-e valahol egy városban állandó műhelye, de az is lehet, hogy vándorló mester volt, ugyanis a füzérin kívül még két, egymástól távol fekvő helyen létezett harangjáról tudunk. Volt egy 1595. évi a bihari Erdengelegen (Dindejti, Romá­nia), 19 2 eg)' 1597. évi meg Krasznahorkán (Krasná Horka, Szlovákia). 19 3 Egy kis harang rövid felirata - „1611 A • I • S BÓZSVAI HARANG" - me­rőben különbözik a vele egykorú, városi mesterek által öntöttekétől. Amíg a XVII. század elején az ország északi és keleti részein működött utóbbiak harangjai felira­tának nyelve — mind a mestert, mind az adományozót megnevezőké, mind pedig a vallási vonatkozású jeligéké — egyöntetűen latin, addig ezen magyar. Ilyen magyar nyelvű, szűkszavú, de az öntető helységet megnevező, általában silány kivitelű, XVII. századi harangok többfelé is találhatók voltak, de leginkább az akkori magyar— 19 0 Patay 1989. 19 1 Az évszámot illetően lásd a 37. jegyzetet. ÍM Patay 1989. 78. 19 3 Spirits? 2002. 21. 112

Next

/
Oldalképek
Tartalom