Patay Pál: Zempléni harangok (Officina Musei 18. Miskolc, 2009)

Történeti áttekintés

török határ mentén. A falvak népe igényelte a különböző jelzéseket szolgáló, a szavával a napi élet ritmusát irányító harangot. I la nem működött a közelben kitanult harangöntő (a XVI—XVII. század fordulóján sem a viszonylag közeli Kassán, sem Eperjesen sem volt mester), egy falusi népi kontár ezermester munkájával is beérték. Egyébként igen sajnálatos, hogy ez a bózsvai harang nincs már a meglévők sorában, minthogy az évszáma alapján ez a harmadik (esetleg második) legidősebb általunk ismert magyar feliratú harang.

19

4 A XVIII. század közepi katolikus Canonica visitatiókban felemlített harangok között bizonyára volt több 100—150 évesnél idősebb példány is, de a meglátogatott egyházak plébánosainak csak a harangok számáról, ismert (vagy vélt) súlyáról, valamint arról kellett beszámolni, fel vannak-e azok szentelve és kinek a tiszteletére? Ezek azonban napjainkra elpusztultak. Az 1782. évi református Conscnptio is sok esetben közelebbi adatok nélkül emlékezik meg a harangokról. Ennek következtében csak két esetben van adatunk a XVII. század első harmadában öntött harangról. Egy 1616. éviről a dámóci görög katolikus templomból és egy 1617. éviről a kisrozvágyi reformátusból. (A Dámócon létezett a „SOLI DEO GLORIA" felirata alapján eredetileg protestáns templom számára készült, tehát máshonnan kerülhetett a későbbi helyére. Felmerül tehát a gyanú, talán nem éppen a közeli Kisrozvágyról és nem ugyanarról a harangról van-e szó, amelyet 1782-ben még utóbbi helyen vettek számba. A két közeli évszám közötti eltérés pedig talán csak az egyik elírásának következménye.) Amennyire kevés, a XVII. század első harmadában öntött harangról van tudomásunk, annyira bővelkedünk a század második harmadából valók adataiban. Nem kevesebb, mint 20-ról van tudomásunk. Talán nem tévedünk, ha ezt három tényezőre vezethetjük vissza. Az első az, hogy ez az időszak, I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna kora, Északkelet-Magyarország protestantizmusának a Habsburg-önkénytől mentes aranykora. A sárospataki várúr maga is jó példával járt elöl a református egyházak haranggal való ellátása terén. Még török fennhatóság alatt álló városoknak (Kecskemét, Gyöngyös) is ajándékozott harangot.

19

5 (Lehet, hogy van alapja annak is, miszerint mind a ricsei, mind a semjéni reformátusok egy régi harangjukat Lorántffy Zsuzsanna ajándékának tartották.

19

6) Példájuk ösztönzőleg hathatott más donátor felé is (pl. Tolcsva, Vily). Rákóczi egyébként magán Sárospatakon is öntetett harangokat. A hadereje ütőképességének növelése érdekében a várban egy öntőházat létesített 1631-ben, ahol 18 év alatt több mester közreműködésével vagy 80 ágyút öntetett. Közben volt, hogy engedélyt adott harang öntésére is, illetve elrendelte ilyenek öntését. Mégpedig a limburgi Johann Holste által 1642-ben Sárospatak, 1643-ban ugyancsak Sárospatak, valamint Sátoraljaújhely számára egyet-egyet, majd 1646-ban Hermann 17

4 Legidősebb az 1605. évi mátraverebélyi harang (amely azonban a második világháború so,rán elpusztult). Valószínűleg 1607-ből való a Nógrád megyei Csecsén egy harang. Minthogy csak három számjegy van rajta kiöntve, lehetséges, hogy csak 1670-ben készült. I ibben az esetben a bózsvai lenne a második legidősebb ismert magyar feliratú harang. (L. Patay 1989. 28., 58. 17. t. 3., 65. t. 5., 58. t. 3.). 19

5 Patay 1989. 61., 63. 19

6 Conscriptio 1782. 113