Patay Pál: Zempléni harangok (Officina Musei 18. Miskolc, 2009)

Történeti áttekintés

Liders által Szerencsnek. Bár az itt öntött maximum 10 harang alapján ennek a műhelynek országos viszonylatban nagy jelentősége nem volt,

19

7 mégis a törökök 150 éves itt-tartózkodása idején ez volt az egyetlen, amelyik a mai Magyarország területén működött. A második tényező az lehet, hogy az ismert zempléni harangoknak a felét - 20-ból 10-et — Georg (Georgius) Wierd öntötte.

19

8 Márpedig az ő harangjai időtállónak tűnnek fel. A klagenfurti születésű, 30 évig (1628-1658) Eperjesen működött mester általunk számba vett 137 harangjából ugyanis szinte a fele — 64 darab — 250 évnél többet élt meg. A mai Magyarország területéről 57 harangjáról van adatunk, és ezek közül 16 még ma is rendszeres használatban van, három további meg csak az utolsó 80 év folyamán hasadt meg. Wierd egyébként nemcsak a mai KeletSzlovákiát és Északkelet-Magyarországot látta el harangokkal; jutott belőlük török uralom alatt álló területre, például Csongrádra, Kiskunhalasra is.

19

9 Harmadik tényezőként talán az is közrejátszott, hogy a szőlőtermelés fellendülése anyagi lehetőséget biztosított a mezővárosias fejlődés útjára lépett hegyaljai falvaknak harangok beszerzéséhez. A harangok feliratai is jól tükrözik a helységek mezővárosias jellegét. Tolcsván 1655-ben a helység bírái egy donátorral együtt rendelték meg a harangot, Olaszliszkán is a mezőváros (Oppidum) bírája, Ujszászy Benedek. Egyben azonban arról is, hogy ebben az időben az egyházakról is a politikai község gondoskodott. A megyaszóiak 1702-ben vásárolt harangján is a „ductor" (vezető, elöljáró) neve lett felírva. Wierd utóda, Matthias Ulrich

201

1 is szállított az 1660-as években harangot Zemplénbe, de 21 éves működésének csak két termékéről van adatunk.

20

1 Az ellenreformáció a Bodrog mentére a XVII. század utolsó harmadára ért el. A hegyaljai mezővárosok középkori templomait harangjaikkal együtt egyre-másra adták birtokba a katolikusoknak. így jutottak a kezükre a reformátusok számára készült Wierd-féle harangok is (Olaszliszka, Erdőharaszti, Vily, Tolcsva). Az újraéledő katolikus egyházak tehát el voltak látva haranggal. A reformátusok meg sok helyen el is voltak tiltva a harangozástól. Nem lepődhetünk meg tehát, hog)' az egyébként is sanyarú kuruc időkből nem maradtak ránk harangok, de még adatok sem, harangok öntéséről. Csak a XVII—XVIII. század fordulójáról ismerünk néhányat, amikor is Johann Michael Schneider kassai ágyú- és harangöntőtől három harang jutott a vidékünkre.

2"

2 Igen hiányosak a harangok öntésére vonatkozó adataink a XVIII. század első kétharmadának idejéből is. Nem mintha nem lett volna igény új harangok beszerzé1,

7 Détshy 1970. 70. - Megjegyezzük, hogy Détshy is csak hét harangot sorol fel, de ez a szám is téves; ugyanis Sárospatak számára 1643-ban nem két, hanem csak egy harang készült. 19

8 Olaszliszka Tk. 1633, Cigánd ref. 1646, Alsóbcrccki ref. 1646, Révleányvár ref. 1648, Sárazsadánv gk. 1648, Tiszakarád ref. 1650, Dáméic gk. 1651, Krdőharaszti rk. 1653, Vilyvitány rk. 1654, Tolcsva rk. 1655. - Lehetséges, hogy a Rátkán volt 1646. évi és a Szerencs-Ondon volt 1650. évi harangot is Wierd öntötte. 19

9 Patay 1989. 101-106.; Spinlya 2002. 73-74. 20

0 I Iarangjait az 1658-1678. evekből ismerjük. - Patay 1989. 96-98. 20

1 Filkcháza gk. 1661, Zemplénagárd ref. 20

2 Sátoraljaújhely piaristák rk. 1697, Vilyvitány ref. 1701. Megyaszó ref. 1702. 114