Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

hogy az aradi vértanuk emléke iránt kifejezzék a nemzet kegyeletét. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És akkor ott, Magyarorság kellő közepén, ha egy iskolaszék a maga hatáskörében, teljes joggal a nemzeti ünnepnek a növendékek által való megünneplését decralálja, előáll a tanfelügyelő s azt mondja, hogy ez politikával való foglalkozás s ezt az iskolából kizárja. (Mozgás balfelől.) ... Interpellate a vallás- és közoktatásügyi ministerhez: Van-e a ministernek tudomása arról, hogy Lévay Ferencz, kir. tanfelügyelő kifogás alá vette Szeged szabad királyi város községi iskolaszékének alkotmányos uton hozott azon határozatát, hogy a községi elemi és polgári iskolákba járó tanulók márczius 15-kének és október 6-ának megünneplése végett a templomba vezettessenek s hogy a templomba való menetel előtt a tanítók által a két nap jelentősége iránt felvilágosittassanak? [284] Ha nincsen erről tudomása, nem szándékozik-e az illető esetet megvizsgálni s esetleg a nevezett tanfelügyelőt legalább is abban az irányban megoktató felelősségre vonni, hogy az iskolaszék határozata jogérvényes s annak a tantervvel semmi köze, továbbá, hogy az a felügyeleti jog, a mely a tanfelügyelőt megilleti, soha sem változtatható oly censurává, mely a hazafiságot az iskolából egyszerűen kiküszöbölheti. 1884—87. 20. A kulturális intézmények felügyeletéről a költségvetés kapcsán 1886. január 21. KN. 1884—1887. VIII. 83—84. [83] Én mindenekelőtt arra kérem fel a ház figyelmét, mily visszás az, hogy országos culturintézeteink ügye a belügyministerium keretébe, tolonczok, ispotályok és más ily ügyek közt fordul elő. Nekem az a benyomásom van, hogy nálunk minden ministerium iparkodik magának egy bizonyos fényes udvartartást szerezni, hogy legyen beavatkozása valamely oly ügyekbe, melyekre hivatása s általában a dolog természeténél fogva nem lehetne. Nálunk például a ministeriumok egymás közt felosztják a tanintézeteket, azok egyik része van a cultusministeriumnál, másik az ipar- és kereskedelmi ministeriumnál; beosztják például a képzőművészetek egy részét a cultusministeriumba, az előadó művészet ismét a belügyministeriumba. Már t. ház. ha arról van szó, hogy egységes, valóságos culturát teremtsünk, akkor annak egységes szellemben való vezetése és áttekintése okvetlenül szükséges. Mindezeket azonban csak meg akartam említeni. Magukra a színházakra egy megjegyzésem van. Én teljesen pártolom azon nézeteket, melyeket Justh Gyula t. barátom imént kifejtett és hozzá kívánok szólni, kivált azon nagy deficitekhez, melyek például oly intézetnél, mint az opera, mely már ujságánl fogva is nagy vonzerővel bir, mégis előállanak és a melyek semmi arányban nincsenek még azon kezeléssel sem, melyet t. barátom imént recitált. Constatálni kivánom ugy az operára, mint a nemzeti színházra nézve, hogy ott a legfőbb felügyelet szükséges az úgynevezett ingyenjegyek élvezetére és a nagyfokú protectióra vonatkozólag. (Igaz! a szélső baloldalon.) Természetes dolog, hogy a t. ház concret adatot kivan tőlem. Ehhez a t. háznak joga van s ez előtt én tisztelettel hajlok meg. Mikor a vidéki közönség ide a fővárosba fel sereglik és óhajtja azt, hogy az operát megláthassa, akkor csak a legnagyobb protectióval, a legtekintélyesebb férfiak igénybe vétele mellett kapható egy jegy. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De nem ebben gyökerezik a baj, hanem abban, hogy mikor határozottan azt mondják, hogy: jegy nem kapható, este azt látjuk, hogy a második sor üres vagy legfeljebb egy-két ember ül ott. Az intézetet nem akarom megnevezni: de van Budapestnek egy előkelő intézete vagy társasága, mely az előtt a második sort bérelte; de mert látta, hogy ez sokba kerül, a mely különben is igen szegény (Derültség) gondolom, 100,000 forint az évi budgetje, kieszközölte azt, hogy számára a második sor jegyei az előadási napokon délután 4 óráig fentartassanak. (Halljuk! Halljuk!) Ennek folytán az intézet [84] elveszti az elővételi többletet, a melyet egészen jogosnak tartom azért, hogy a ki hamarább gondoskodik róla, az bizonyos összeg hozzápótlásával, biztosan jusson jegyhez. Egyébiránt is az az ember, ki valahova készül, délután 4 órakor már nem megy többé jegy után, mert esze ágába sem jut, hogy oda menjen azért, hogy esetleg ismét visszautasítsák azzal, hogy véletlenül elfogytak a jegyek. ...