Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

hogy az aradi vértanuk emléke iránt kifejezzék a nemzet kegyeletét. (Ugy van! a szélső balol­dalon.) És akkor ott, Magyarorság kellő köze­pén, ha egy iskolaszék a maga hatáskörében, teljes joggal a nemzeti ünnepnek a növendékek által való megünneplését decralálja, előáll a tanfelügyelő s azt mondja, hogy ez politikával való foglalkozás s ezt az iskolából kizárja. (Mozgás balfelől.) ... Interpellate a vallás- és közoktatásügyi mi­nisterhez: Van-e a ministernek tudomása arról, hogy Lévay Ferencz, kir. tanfelügyelő kifogás alá vette Szeged szabad királyi város községi iskolaszékének alkotmányos uton hozott azon határozatát, hogy a községi elemi és polgári is­kolákba járó tanulók márczius 15-kének és ok­tóber 6-ának megünneplése végett a templomba vezettessenek s hogy a templomba való mene­tel előtt a tanítók által a két nap jelentősége iránt felvilágosittassanak? [284] Ha nincsen erről tudomása, nem szándékozik-e az illető esetet megvizsgálni s esetleg a nevezett tanfelügyelőt legalább is ab­ban az irányban megoktató felelősségre vonni, hogy az iskolaszék határozata jogérvényes s an­nak a tantervvel semmi köze, továbbá, hogy az a felügyeleti jog, a mely a tanfelügyelőt megil­leti, soha sem változtatható oly censurává, mely a hazafiságot az iskolából egyszerűen kiküszö­bölheti. 1884—87. 20. A kulturális intézmények felügyeletéről a költségvetés kapcsán 1886. január 21. KN. 1884—1887. VIII. 83—84. [83] Én mindenekelőtt arra kérem fel a ház figyelmét, mily visszás az, hogy országos cul­turintézeteink ügye a belügyministerium kereté­be, tolonczok, ispotályok és más ily ügyek közt fordul elő. Nekem az a benyomásom van, hogy nálunk minden ministerium iparkodik magának egy bizonyos fényes udvartartást szerezni, hogy legyen beavatkozása valamely oly ügyekbe, melyekre hivatása s általában a dolog termé­szeténél fogva nem lehetne. Nálunk például a ministeriumok egymás közt felosztják a tanintéze­teket, azok egyik része van a cultusministerium­nál, másik az ipar- és kereskedelmi ministerium­nál; beosztják például a képzőművészetek egy részét a cultusministeriumba, az előadó művé­szet ismét a belügyministeriumba. Már t. ház. ha arról van szó, hogy egységes, valóságos cul­turát teremtsünk, akkor annak egységes szel­lemben való vezetése és áttekintése okvetlenül szükséges. Mindezeket azonban csak meg akar­tam említeni. Magukra a színházakra egy meg­jegyzésem van. Én teljesen pártolom azon né­zeteket, melyeket Justh Gyula t. barátom imént kifejtett és hozzá kívánok szólni, kivált azon nagy deficitekhez, melyek például oly intézet­nél, mint az opera, mely már ujságánl fogva is nagy vonzerővel bir, mégis előállanak és a me­lyek semmi arányban nincsenek még azon ke­zeléssel sem, melyet t. barátom imént recitált. Constatálni kivánom ugy az operára, mint a nemzeti színházra nézve, hogy ott a legfőbb felügyelet szükséges az úgynevezett ingyenje­gyek élvezetére és a nagyfokú protectióra vo­natkozólag. (Igaz! a szélső baloldalon.) Természetes dolog, hogy a t. ház concret adatot kivan tőlem. Ehhez a t. háznak joga van s ez előtt én tisztelettel hajlok meg. Mikor a vidéki közönség ide a fővárosba fel sereglik és óhajtja azt, hogy az operát meg­láthassa, akkor csak a legnagyobb protectióval, a legtekintélyesebb férfiak igénybe vétele mel­lett kapható egy jegy. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De nem ebben gyökerezik a baj, hanem abban, hogy mikor határozottan azt mondják, hogy: jegy nem kapható, este azt lát­juk, hogy a második sor üres vagy legfeljebb egy-két ember ül ott. Az intézetet nem akarom megnevezni: de van Budapestnek egy előkelő intézete vagy társasága, mely az előtt a máso­dik sort bérelte; de mert látta, hogy ez sokba kerül, a mely különben is igen szegény (Derült­ség) gondolom, 100,000 forint az évi budgetje, kieszközölte azt, hogy számára a második sor jegyei az előadási napokon délután 4 óráig fen­tartassanak. (Halljuk! Halljuk!) Ennek folytán az intézet [84] elveszti az elővételi többletet, a melyet egészen jogosnak tartom azért, hogy a ki hamarább gondoskodik róla, az bizonyos összeg hozzápótlásával, biztosan jusson jegyhez. Egyébiránt is az az ember, ki valahova ké­szül, délután 4 órakor már nem megy többé jegy után, mert esze ágába sem jut, hogy oda menjen azért, hogy esetleg ismét visszautasítsák azzal, hogy véletlenül elfogytak a jegyek. ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom