Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

1884—87. 21. Az 1885. évi országos kiállításról és a magyar gazdaság helyzetéről a költségvetés kapcsán 1886. január 29. KN. 1884—1887. 264—268. [264] T. ház! Nemcsak én, hanem biztosan tudom, hogy t. képviselőtársaim közül számosan mások is mindig abban a meggyőződésben éltek, hogy a földmívelés, ipar- és kereskedelmi ministerium költségvetésének általános tárgyalása minden esetre az elmúlt országos ipar-kiállítás hatása alatt fog megindulni és ezt a hatást éreztetni fogja. ... Én, t. ház, soha egy perczig sem kétkedtem az iránt, hogy az országos iparkiállítás tendentiája mi. Az országos kiállítás egyedüli tendentiája az volt — elismerem, hogy ezt el is érte — hogy elterelje Magyarország iparos s kereskedelmi osztályát a most küszöbön levő gazdasági kiegyezés kérdésétől; hogy mutasson egy képet, mely rendkivül fényes, mely külső csillogással nagy hatást képes előidézni. De ha a hatás felszínéről a valóságos állapotokra tekint az ember, lényegesen más képet nyer. Fentartom magamnak azt, hogy akkor, mikor az országos kiállítás egyik nagy resultatuma, tudniillik annak nagy deficitje tárgyaltatik, végleges nyilatkozatot mondjak a vállalat felett. Most csak azt jegyzem meg, hogy sikerült a kormánynak egy kiállítással a melynek dereka voltaképen magyar királyi kormány kiállítás volt, oly kiállítással, melynek másodsorban tényezői voltak az állammal szerves összefüggésben álló vállalatok, továbbá azok, a melyek arra a titulusra vagy az állammal való szoros összefüggésre igényt tartottak, vagy azt elnyerni törekedtek. Ezen három factor dominait és ezzel eléretett az, hogy a mai napon sem az országos nemzeti ipar terén — a mennyi tudniillik van — sem a valóságos magyar kereskedelem terén abban a pillanatban, midőn az új gazdasági kiegyezés következik, határozott mozgalom nem tapasztalható. Én beérem azzal, [265] hogy constatálom hogy az esemény, melyet ugy tüntetnek fel, mint a miből Magyarország regeneratiója következik, nem verte fel azon hullámot, mely mindjárt az első költségvetés tárgyalásánál dominált volna. Most iparkodni fogok, hogy az általános vita eddig felmerült tárgyaival, a menynyire lehet egész rövidséggel foglalkozzam. Mindenek előtt üdvözölnöm kell Enyedy Lukács t. képviselőtársam tegnapi beszédét, Éljenzés a szélső baloldalon) melylyel bebizonyította, hogy igen jól érti hivatását és a jól átértett helyzetből kiindulva, rámutatott, hogy miről kell most e házban szónak lennie. Ő felvetette azt, a mi valósággal időszerű, azt a kérdést, vájjon áll-e az, hogy Ausztria valósággal fogyasztója-e Magyarország nyersterményeinck s hogy az oly mérvben lenne, hogy a magyar kereskedelmi és gazdasági politikát arra kell alapítania. Az eredmény negativ. Mi nem hallottunk még a ház túlsó oldaláról oly hangot, mely tüzetesen felelt volna azon érvekre és számokra, melyekkel Enyedy Lukács tegnap állítását bebizonyította; mert a mit Ordódy Pál t. képviselőtársam állított, midőn mondta, hogy Ausztria inkább a közvetítő, mintsem a fogyasztó szerepét játszsza és a t. képviselőtársam párisi juhai egyenesen azt bizonyítják, hogy az arlbergi vasúton Ausztrián keresztül szállíttatik a magyar nyerstermény Parisba. Ha már idáig mentem, megjegyzem, különösen a túloldal fiatalabb tagjaival szemben, a kik beleélték magukat abba, hogy a közjogi ellenzék álláspontját sajátságos módon fogják fel és interpretálják, hogy a függetlenségi párt, midőn az ország önállóságára és függetlenségére törekszik, soha sem törekszik arra, hogy Ausztria vagy bármely más szomszéd állam felé chinai falat állítson, hanem arra, hogy saját ügyei és életérdekei felett gyakorolja a maga teljes befolyását; (Helyeslés a szélső baloldalon) jól tudja, mikép áll az alku akkor, a midőn az egyik fél — mint Magyarország jelenleg — meghajolni, illetőleg saját érdekeit feladni kénytelen, a szomszéd ország érdekeivel szemben. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Erről az oldalról, a mennyire én az állításokat és a törekvéseket ismerem, soha sem állíttatott ridegen az, hogy Magyarország önállóságának és függetlenségének elérése pillanatában minden szomszéd állammal, tehát Ausztriával is, kereskedelmi és vámszerződés köttessék. ... Ez kritikája a jelen gazdasági oktatásnak. Mert az nem veszi tekintetbe Magyarország specialis viszonyait, hanem egyik szemével a külföld felé néz és mind a két fülével a külföld felé hallgat. (Igaz! Ugy van! a baloldalon) és azon dolgokat, melyek ott helyükön lehetnek, Magyarországon is meg akarja honosítani. T. ház! Nem először mondom ezt, mert mondtam más alkalommal is. Azt a kérdést ve-