Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

ugyanazon sorsnak, a melynek alá van vetve az utolsó koldus is, nem lehetnek az igazi hazafiságnak vezércsillagai; az igazi hazafiságnak vezércsillaga a nemzet maga, a nemzet jogai, annak aspiratiói. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Választotta volna Jókai Mór vezércsillagát Magyarország önállóságában és függetlenségében. (Élénk helyeslés, tetszés és taps a szélső baldolalon.) Az nem fog meghalni sem az ő számára, sem a más számára. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) ... Halljuk azt, t. képviselőház, a jelenlegi földmívelésügyi minister ur be is vette a programmjába, hogy őt a telepítés ügye foglalkoztatja. De vegyük a concret példát, a melyet a mult nyújt. (Halljuk!) Ugyan hogyan telepítették a csángókat? Egy maroknyi boldogtalant bedobni az Al-Duna miasmaticus légkörébe s kitenni annak, hogy ott kiveszszen, azt nevezik önök telepítésnek? És hogy e telepítési eljárásra feltegyék a koronát, az odavaló telepítvények falvait nem nevezik Kossuth-falvának vagy Deák Ferencfalvának, hanem azt mondják: Nagy Györgyfalva. (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. képviselőház, egy szóval sem akarom fejtegetni [65] vagy magyarázni azt a feneketlen morális princípiumot, amely ezen Nagy György névben van. ... Egymásután azt tapasztalom, hogy a magyar városok látképe egészen átalakul. (Halljuk! Halljuk!) Nemrég kerestem Szombathely városát és nem találtam meg, mert a város előtt van egy óriási kaszárnya, mely nagyobb, mint a város maga. (Derültség.) Kerestem Miskolcz városát, ez is egészen el van fedve, csupán a görög torony látszik ki belőle, mert a hol legszebb volna a kilátás, azon a területen egy óriási kaszárnya terül el. (Morgás a szélső baloldalon.) A városok sorról-sorra kölcsönre építik a kaszárnyákat, mintha Magyarországnak egyébre szüksége nem volna, mint kaszárnyákra. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) S akkor, t. ház, ha végig megyek a helységeken eső idején, azt találom, hogy a magyar helységek valósággal a trágya-lében fulladnak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ekkor előáll a belügyminister s mondja: Magyarország közegészségügyéről szóló jelentésem itt van. Buzgó lelkek szerveznek kisdednevelési kiállítást és kimutatják azt, hogy mit jelent a halálozási arány a nemzet tulajdonképeni érdekével szemben, hogy Magyarországon a gyermekek fele 5 éves koráig meghal. A sajtó felkarolja, vannak buzgó emberek, a kik azt hiszik, hogy most indul meg az igazi mozgalom. Mintha nem látnák maguk a társadalomnak hanyatlását, mert a kiállításon a szoptató-flaskók és a sterilisált-tej egész ipart mutat már fel és a legrosszabb az, hogy az anya legszentebb érzelmei és legszentebb kötelességeinek kijátszása fekszik ebben. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A közegészségügyről volt szó, — minthogy Molnár József t. képviselőtársam azt óhajtotta, hogy erre nagyobb költség fordittassék, — sajnálom, hogy nincs itt a t. belügyminister ur, hogy kérdést intézzek hozzá, hogy ismeri-e azt a magyar terminust, [66] mely így hangzik: „Pecze és Vérke". Nekem Beregszász város polgármestere azt mondotta, hogy náluk a járvány sohasem szünetel, hanem a kolera után jön a himlő, azután a vérhas és igy tovább, mert a város belsejében ott van a Vérke, a melybe boldog-boldogtalan beledobja a macskáját s a piszkot, a mi valóságos hegyeket alkot. (Igaz!) Méltóztassék megtekinteni a t. ministerelnök ur saját választókerületét, megnézni Nagyvárad város Peczéjét, vagy méltóztassanak megtekintei Miskolcz város Peczéjét, hol óriási catastrophára volt szükség, a melynek közel 200 ember esett áldozatul, hogy a partjait kiépítsék, de megmaradjon maga a piszkos meder, mint óriási bacillust-tenyésztő fészek. Én már régen mondtam itt a házban, hogy Magyarországnak két képe van, egyik Magyarország a jelentésekben, a másik Magyarország a valóságban. (Derültség a szélső baloldalon.) A jelentések után nem szabad mennünk, hanem vennünk kell az igazat, a valóságot és gondolnunk kell arra, hogy necsak kaszárnyák építésére költsünk, hanem költsünk arra az anyagra is, a mely azokat a kaszárnyákat is betölti. (Helyeslés.) ... 1887—92. 5. A közigazgatásról 1889. december 6. KN. 1887—1893. XIV. 336—340. ... [336] Én az emberiséget magát nemcsak individumokból álló tömegnek nézem és vallom, hanem nézem és vallom egyszersmind a maga egészében organismusnak is. Ilyennek