Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

ugyanazon sorsnak, a melynek alá van vetve az utolsó koldus is, nem lehetnek az igazi hazafi­ságnak vezércsillagai; az igazi hazafiságnak ve­zércsillaga a nemzet maga, a nemzet jogai, an­nak aspiratiói. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Választotta volna Jókai Mór vezér­csillagát Magyarország önállóságában és füg­getlenségében. (Élénk helyeslés, tetszés és taps a szélső baldolalon.) Az nem fog meghalni sem az ő számára, sem a más számára. (Élénk he­lyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) ... Halljuk azt, t. képviselőház, a jelenlegi földmívelésügyi minister ur be is vette a prog­rammjába, hogy őt a telepítés ügye foglalkoz­tatja. De vegyük a concret példát, a melyet a mult nyújt. (Halljuk!) Ugyan hogyan telepítet­ték a csángókat? Egy maroknyi boldogtalant bedobni az Al-Duna miasmaticus légkörébe s kitenni annak, hogy ott kiveszszen, azt nevezik önök telepítésnek? És hogy e telepítési eljárásra feltegyék a koronát, az odavaló telepítvények falvait nem nevezik Kossuth-falvának vagy Deák Ferenc­falvának, hanem azt mondják: Nagy György­falva. (Zajos derültség a bal- és szélső balol­dalon.) Én, t. képviselőház, egy szóval sem akarom fejtegetni [65] vagy magyarázni azt a feneketlen morális princípiumot, amely ezen Nagy György névben van. ... Egymásután azt tapasztalom, hogy a ma­gyar városok látképe egészen átalakul. (Hall­juk! Halljuk!) Nemrég kerestem Szombathely városát és nem találtam meg, mert a város előtt van egy óriási kaszárnya, mely nagyobb, mint a város maga. (Derültség.) Kerestem Miskolcz városát, ez is egészen el van fedve, csupán a görög torony látszik ki belőle, mert a hol leg­szebb volna a kilátás, azon a területen egy óriá­si kaszárnya terül el. (Morgás a szélső balol­dalon.) A városok sorról-sorra kölcsönre építik a kaszárnyákat, mintha Magyarországnak egyébre szüksége nem volna, mint kaszárnyák­ra. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) S akkor, t. ház, ha végig megyek a helységeken eső idején, azt találom, hogy a magyar helysé­gek valósággal a trágya-lében fulladnak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ekkor előáll a belügyminister s mondja: Magyarország közegészségügyéről szóló jelen­tésem itt van. Buzgó lelkek szerveznek kisded­nevelési kiállítást és kimutatják azt, hogy mit jelent a halálozási arány a nemzet tulajdonké­peni érdekével szemben, hogy Magyarországon a gyermekek fele 5 éves koráig meghal. A sajtó felkarolja, vannak buzgó emberek, a kik azt hi­szik, hogy most indul meg az igazi mozgalom. Mintha nem látnák maguk a társadalomnak ha­nyatlását, mert a kiállításon a szoptató-flaskók és a sterilisált-tej egész ipart mutat már fel és a legrosszabb az, hogy az anya legszentebb érzel­mei és legszentebb kötelességeinek kijátszása fekszik ebben. (Igaz! Ugy van! a szélső balol­dalon.) A közegészségügyről volt szó, — mint­hogy Molnár József t. képviselőtársam azt óhajtotta, hogy erre nagyobb költség fordittas­sék, — sajnálom, hogy nincs itt a t. belügymi­nister ur, hogy kérdést intézzek hozzá, hogy is­meri-e azt a magyar terminust, [66] mely így hangzik: „Pecze és Vérke". Nekem Beregszász város polgármestere azt mondotta, hogy náluk a járvány sohasem szünetel, hanem a kolera után jön a himlő, azután a vérhas és igy tovább, mert a város belsejében ott van a Vérke, a melybe boldog-boldogtalan beledobja a macs­káját s a piszkot, a mi valóságos hegyeket al­kot. (Igaz!) Méltóztassék megtekinteni a t. ministerel­nök ur saját választókerületét, megnézni Nagy­várad város Peczéjét, vagy méltóztassanak megtekintei Miskolcz város Peczéjét, hol óriási catastrophára volt szükség, a melynek közel 200 ember esett áldozatul, hogy a partjait kiépít­sék, de megmaradjon maga a piszkos meder, mint óriási bacillust-tenyésztő fészek. Én már régen mondtam itt a házban, hogy Magyarország­nak két képe van, egyik Magyarország a jelen­tésekben, a másik Magyarország a valóságban. (Derültség a szélső baloldalon.) A jelentések után nem szabad mennünk, hanem vennünk kell az igazat, a valóságot és gondolnunk kell arra, hogy necsak kaszárnyák építésére költsünk, hanem költ­sünk arra az anyagra is, a mely azokat a kaszár­nyákat is betölti. (Helyeslés.) ... 1887—92. 5. A közigazgatásról 1889. december 6. KN. 1887—1893. XIV. 336—340. ... [336] Én az emberiséget magát nemcsak individumokból álló tömegnek nézem és val­lom, hanem nézem és vallom egyszersmind a maga egészében organismusnak is. Ilyennek

Next

/
Oldalképek
Tartalom